A lokalizáció visszavág
Első ránézésre minden a lehető legnagyobb rendben van a világgazdaságban. A 2003 és 2006 közötti négy esztendőben éves átlagban 4,8 százalékkal bővült a globális gazdaság, s a hetvenes évtized eleje óta ilyen kiugró teljesítményre nem akadt példa. A nemzetközi kereskedelem részesedése a világon megtermelt jövedelemből elérte a harminc százalékot, ez háromszorosa a harminc évvel ezelőtti szintnek. Az utóbbi negyvenöt év átlagosan 3,7 százalékos növekedést hozott magával, s ha 2007-ben lassul is az ütem, mindenképpen a négy és fél évtizedes trend felett marad. Még a borúlátónak tekinthető Morgan Stanley prognózisa is 4,3 százalék, miközben a Nemzetközi Valutaalapé (IMF) 4,9.
A különböző elemzésekben fellelhető eltérések a folyamatok különböző megítéléséből erednek, s 2007 azért ígérkezik izgalmasnak, mert tizenkét hónap múlva eldől, kinek volt igaza. Aki az amerikai ingatlanárak zuhanásából világméretű bonyodalmakra következtet, vagy aki úgy véli, hogy ez a fejlemény korlátozott marad, jórészt csak az Egyesült Államokat érinti.
Az elsőként említett iskolához tartozik Stephen Roach, a Morgan Stanley vezető közgazdásza. Év végi értékelésében azt írta, hogy "növekedési recesszió" lesz az USA-ban, mert a lakásépítési szektor drámaian lefékeződik. Ennek hatása átgyűrűzik a lakossági fogyasztásra és a vállalati beruházásokra. Az amerikai kereslet csökkenését megérzik az exportáló országok, elsősorban Kína - amelynek kivitelében negyven százalék az Egyesült Államok súlya -, Mexikó, Kanada, Japán. Kínának amúgy is hűtenie kellene a túlfűtött gazdaságát, s ez további lassító tényező a világgazdaságban. S ehhez társulhatnak még a kiújuló kereskedelmi viták: az amerikai kongresszustól Németországon át Spanyolországig és Itáliáig olyan többség, olyan kormány jött létre, amely a globalizáció közepette a tőke helyett a munka pártjára áll, vagyis 2007 a lokalizáció éve is lehet.
- Egy esetleges amerikai recesszió hatása a világgazdaság többi részére kedvezőtlen lenne ugyan, de nem lenne olyan drámai, mint akár öt évvel ezelőtt - mondta viszont a minap Simai Mihály akadémikus a Világgazdasági Kutatóintézet (VKI) tájékoztatóján. Hozzátette: az elmúlt fél évtizedben a világtermelés bővülésének 21 százaléka Ázsiának volt köszönhető, míg az USA 19 százalékban járult hozzá a növekedéshez. Ráadásul Kínában és Indiában nemcsak a kivitel a húzóerő, hanem mindinkább a belső fogyasztás és a beruházás. De Simai azt is leszögezi: századunk első évtizedének első felében az amerikai ingatlanok értéke kilencezermilliárdról huszonkétezermilliárd dollárra emelkedett, s ez példa nélküli. Erre épült a lakosság eladósodása, ami a gazdasági növekedés ötven százalékát adta. Tegyük hozzá: az amerikai fogyasztás jó háromszorosa az európainak, s több mint tízszerese a kínainak.
A VKI előrejelzése az ENSZ számításaival egyezik meg, vagyis derűlátóbb, mint a Morgan Stanley-é. A fejlett ipari államokat, így Magyarországot is a tagjai közé soroló Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) is igen erőteljes növekedést becsül mind a világgazdaságban, mind Kínában és Indiában, ahol nagyjából tíz, illetve nyolc százalék körüli lehet az ütem, vagyis a két nagy gazdaság egyike sem lassul le a következő években.
Ám sokasodnak a megválaszolhatatlan kérdések, felvetések. A Morgan Stanley sem arról győzködi a befektetőket, hogy a felvázolt jövőképe pontos, csupán arról, hogy érdemes az egyéb folyamatokra is figyelni. A bizonytalansági tényezők közé sorolja Simai Mihály is a protekcionizmust, hiszen a demokrata többség az amerikai kongresszus mindkét házában valószínűleg inkább kiélezi a kereskedelmi vitákat, különösen Kínával szemben. Ingatag a közel-keleti helyzet, s ekként beláthatatlanok az olajpiac változásai. A közép-európai térségben egyetlen olyan kormány sincs, amelynek elegendő stabilitása és támogatottsága lenne ahhoz, hogy a szükséges modernizációs lépéseket zavartalanul, vagy egyáltalán végrehajtsa. S bizonytalansági tényezőnek tekinthető egy esetleges világjárvány kitörése is. A kockázatok csoportjába tartozik aztán a kereskedelmi és fizetési többletek meg hiányok kapcsolata, a nagy deficitet felhalmozó USA és a szufficites Kína, az eurózóna, valamint az olajtermelők viszonyának kiegyenlítődése, föltehetően a dollár gyengülésén át.
Ez persze összefügg azzal is, amit Stephen Roach úgy fogalmaz meg, hogy a globalizációtól a lokalizáció felé közelíthet a világ. Függetlenül attól, hogy a nemzetközi kereskedelem történelmi csúcsot ért el, hogy a fejlett országok zömében emelkedett az életszínvonal, hogy az egy főre eső nemzeti jövedelem Kínában megnégyszereződött másfél évtized alatt, az ipari államok polgárai kezdik úgy érezni, hogy a globalizációnak ők inkább a vesztesei. A megtermelt jövedelemben ugyanis a munka hozadéka történelmi mélypontra, 53 százalékra zuhant, a tőkéé pedig rekordmagasságba, 15 százalékra ugrott fel. Ez az aggodalom alakított ki munkapárti többségeket az Egyesült Államoktól Európa számos országán át egészen Japánig, vagy terelte ebbe az irányba az ellenzéki pártok gondolkodását. A minimálbér emelésétől a tőkejövedelmek szigorúbb ellenőrzéséig, a kereskedelmi kapcsolatok felülvizsgálatáig terjedhet az intézkedések sora - nyomában inflációval, magasabb kamatokkal, pénzpiaci zavarokkal.
Nem biztos, hogy így lesz. Ám Simai Mihály is utalt rá, hogy az összes bizonytalansági és kockázati tényező esetleges együttes hatására az ENSZ szakértői szerint is recesszióba fulladhat az Egyesült Államok, a világgazdaság pedig a prognosztizált 4,3-4,9 százalékos növekedésnek csak a felét produkálhatja 2007-ben. Izgalmas évünk lesz.
Lemaradóban
Magyarország gazdasági növekedése nemcsak az új tagországok, hanem a feltörekvő államok között is a leglassúbb volt már 2006-ban is, pedig az ütemet négyszázalékosra becsülik ebben az évben. A régió átlaga azonban hat százalékkal bővül. Szlovákia, Észtország és Lettország kilenc, illetve tíz százalék feletti iramot ért el. S jövőre is hasonló lesz a helyzet, azzal együtt, hogy 2007-ben a költségvetési kiigazítás miatt a magyar gazdaság bővülése két-három százalékra esik vissza. Magyarország a romló cserearányok mellett is növelni tudta exportját, ám a kivitel 16 százalékos bővülése még így is elmaradt a többiek húsz százalék feletti dinamikája mögött. Magyarországon szerényen növekedett a lakossági fogyasztás, a beruházás pedig csökkent, míg a többi új uniós tagországban mindkét területen erőteljes növekedést mértek, ráadásul kedvezőbb pénzügyi egyensúlyi mutatók mellett. Szlovénia január elsején bevezeti az eurót. A többiek esetében a dátum bizonytalanná vált 2006-ban. Kérdés, a német gazdaság - mint a legfontosabb - exportpiac fékeződése hogyan hat majd a jóformán csak a kivitelre alapozott magyar gazdaság kilátásaira 2007-ben.
Német kilátások és elnökség
Az előrejelzések szerint a német gazdaság az idei igen jó, 2,5 százalékos ütem után jövőre csak 1,5 százalékot produkál. Ennek oka az amerikai gazdaság lassulása, de inkább a januári háromszázalékos áfaemelés. Rácz Margit, a VKI vezető kutatója úgy látja, hogy a németek már 2006-ban bevásároltak, 2007-ben inkább spórolnak. A Morgan Stanley az első negyedévben gazdasági visszaesést prognosztizál. Ez a fejlemény egyértelműen rossz hír a magyar gazdaságnak, amely Rácz Margit szerint drámai mértékű, a GDP 3,3 százalékos költségvetési kiigazításra készül. A szakértő hozzáteszi: az unióban a német elnökség három területre összpontosít majd: az alkotmányos szerződésre, az energiaellátás okán az új keleti politikára, s a további bővülési folyamat fékezésére.
