I. F.: - Hát, íme!

D. G.: - Mi ez, valami lóvasút? Fotó Klösz György, 1898?

I. F.: - Klösz még fekete-fehérben dolgozott. Akkor csak az volt. Amint látod, Gáborom, ez a kép színes.

D. G.: - Azt látom. De mondjuk, ló sincs, ha szigorúan nézzük. Na szóval, mi ez?

I. F.: - Jó, akkor foglaljuk össze az eddigieket: aszontad, olyan, mint egy lóvasút. Nem mondom, hogy nincs benne valami, de tisztáztuk, ugye, hogy nem lóval megy. Akkor vajon mi lehet?

D. G.: - Tisztára kikészítesz.

I. F.: - Segítek: pályázat.

D. G: - Nem emlékszem, hogy már kiírtuk volna a Tervezd meg a világ legröhejesebb küllemű nosztalgiavonatát Te! című pályázatot alsó tagozatosoknak.

I. F.: - Én sem. De nem csigázlak tovább. Ez itt, kérlek, egy potenciális aspiráns, mi több, úgy néz ki, hogy a legjobb mind közül, amit eddig láttunk.

D. G.: - Nevazz. Ez a legjobb? Milyen volt a többi? Amúgy a Combinóra is azt mondtad, hogy a legjobb mind közül.

I. F.: - Bocs. (az Ismeretlen Férfi itt jól hallhatóan elpityeredik.)

D. G.: - Na jó, jó, nyugi. Spongyát rá. Inkább elő a medvével. Mit tud ez az izé, amiért így odavagy?

I. F.: - Hát először is - kapaszkodj meg! - eleve villamosnak tervezték, vagyis nem elővárosi vasútnak, mint a Com...

D. G.: - Helló, abban maradtunk, hogy erről nem beszélünk. De menjünk tovább.

I. F.: - Nem fagy le, ha ellenállásba ütközik az ajtaja. Tehát sose romlik el nyitáskor-csukáskor.

D. G.: - És ezt így hogy?

I. F.: - A lehető legegyszerűbben: nincs benne komputer, és az ajtóban sincs az az idegesítő, agyonbonyolított elektronika.

D. G.: - Ez is jól hangzik. De akkor mivel nyílik... gőzzel?

I. F.: - Még jobb: kézzel.

D. G: - Mint régen a HÉV?

I. F.: - Valahogy úgy. De ezt csukni is kézzel kell.

D. G. - Na, álljon meg a menet. Úgy érted, az utasok nyitják-csukják a saját kezükkel, hogy a jóisten aranyozná be mindet.

I. F.: - Úgy.

D. G.: - Normális vagy? Sorra ki fognak potyogni belőle az emberek. Még csak az kéne!

I. F.: - Tutira be fogják csukni.

D. G.: - Tutira, mi?

I. F.: - Ahogy mondom.

D. G.: - Aztán meg miért?

I. F.: - Mert addig nem indul el. Nyitva hagyod? Oké, de akkor nem mész sehova, bámulhatod a Skála Metrót, míg bele nem vakulsz. Szerinted ezt akarják?

D. G.: - Jesszusom, semmiképp. Viszont akkor mégiscsak van benne valami elektronikus érzékelő, he?

I. F.: - Dehogy van. Annyi az egész, hogy az ajtók kifelé nyílnak, mint a... a... házkapu. A vezető látja a tükörben, ha nincs becsukva valamelyik, és akkor nem indul el.

D. G. - Kifele, mi? És ha mégis elindul, mert a vezető elbambult, akkor mi van? Én megmondom neked, az van, hogy az ajtó lekaszál a peronon mindenkit, aki él és mozog. Meg azt is, aki már nem, mert előtte kiesett.

I. F.: - Nem-nem nem-nemnem. Ezen a képen nem látszik, de az ajtók alja két méter harminc centi magasan van, tehát aligha kaszál le bárkit. Ha meg mégis, hát roppant sajnálom, a tömegközlekedést nem mutánsokra tervezik.

D. G.: Két méter-harminc?! Micsoda baromság ez megint? Kettő-harmincra nemhogy a kerekes székesek nem tudnak felmászni, a Pókember 5 is alig. Várjunk csak... ember, remélem, nem azt akarod mondani, hogy két méter-húszra akarod emelni a peronszintet?

I. F.: - Bevallom, eljátszottam a gondolattal, de itt most másról van szó. Csigavonalú rámpákat gondoltam a megál...

D. G.: - Na hagyjál békén. Nézzünk valami mást. Hol a többi fotó?

I. F.: - Úgy értem, spirális feljár...

D. G.: - Mondom: mást.

I. F.: - Csak még egy utolsót hagy mongyak...

D. G.: - Krisztusom, mit vétettem?... Na jó. Mondjad.

I. F.: - Légkondi.

D. G.: - Mi van vele?

I. F.: - Megoldottuk, híjj. Olcsón, egyszerűen, üzembiztosan.

D. G: - Hogyan?

I. F.: - Menetszél. Érted? Me-net-szél! Elöl nincs ablak.

D. G. (jól hallhatóan csettint) - Ezt nevezem. És télen?

I. F.: - Télen van.

Lejegyezte: Bárkay Tamás