Az albánok - Madagaszkár és Szamoa között - a 189. helyen állnak a világranglistán; a magyarok elleni kezdőcsapatot öt tanuló, három pék, továbbá egy-egy versenytáncos, kofa és alanyi költő alkotta, utóbbit a 69. percben az a pszichiáter váltotta fel, aki a győztes gól előtt a félpályától indulva szlalomozott a kapuig, és aki a találkozót megelőző edzőtábor első napjaiban még hivatását gyakorolva tevékenykedett a gárdánál, ám egy stáb-játékosok kétkapus meccs során olyan mély benyomást tett a szövetségi kapitányra, hogy rögvest szerelést kapott. A pszichiáter a lefújást követően megjegyezte: noha kiterjedt klientúráját nem hagyhatja magára, szívesen pályára lépne a budapesti visszavágón is, legfeljebb kivesz öt nap szabadságot. Egyúttal cáfolta azokat az értesüléseket, amelyek szerint az MLSZ vezetői honosítani szeretnék.

A szövetség elnöke a testületi ülésen megállapította, hogy bár fájó az Albániában kapott pofon, nagy vész nincs, különös tekintettel arra, hogy így legalább megkezdődhet annak az anyagnak a megvalósítása, amelyet még a máltai amatőröktől elszenvedett vereség következtében állítottak össze a vezetőség tagjai. Mint köztudomású, az elnök akkor arra kérte munkatársait, hogy azok - kapcsolatrendszerüket kihasználva - utazzanak külföldre, és tapasztalataikat írják meg, ezzel is segítve a feltámadást. A lapunk birtokába került anyagok szerint az elnökség tagjai meglehetősen széles merítést végeztek. Egyikük harmincnapos szlovákiai túrája végén egy negyedosztályú csapat erőnléti trénerének találó meglátását idézte fel, miszerint: "Talán állítsák vissza a WM-rendszert", de akadt olyan vezető is, aki Ukrajnában járva a következő konklúziót vonta le: "Programot kellene kidolgozni a magyar labdarúgás megmentésére!" Noha az elnök valamennyi dolgozatot forradalminak, alaposnak és kimerítőnek találta, azt a dokumentumot mutatta fel a tagság előtt, amely a gyorsan fejlődő liechtensteini futballt elemezte, és amely ekként összegzett: "Szerte a világban, így e kis államban is gyermekkoruk óta képzik a játékosokat!" Az elnökségi ülés végül a megannyi újszerű gondolat okozta bódulat folytán borozgatásba és szalonnázásba torkollott, ennek során pedig a részvevők elmesélték testközeli élményüket Puskás Öcsiről, továbbá megállapodtak abban, hogy a magyar futball mai állapotának az Aranycsapat felülmúlhatatlan, az utódokat komoly nyomás alatt tartó eredményessége az oka, így az igazi felelősök - mint azt a szakmai alelnök megjegyezte - "a Guszti bácsiék".

Az elnök az ülést követő sajtótájékoztatón, újságírói kérdésre közölte: egyáltalán nem érzi úgy, hogy le kellene mondania bárkinek is, hiszen - Málta után - Albániában nem szégyen kikapni. Hozzátette: Guszti bácsiék mellett a sajtó is hibás, mert a vb-selejtező előtt makacsul azt írta, hogy "Tiranában csak a győzelem az elfogadható", márpedig ekkora presszió alatt valóban lehetetlen normálisan felkészülni és tétmérkőzést játszani. A jövőről szólva az elnök azt mondta, hogy - mint kétévente rendesen - fiatalításba kezdenek.

A magyar futballélet szinte megpezsdült a hírre. Egy kiesés ellen küzdő vidéki csapat vezetője például a tavaszról előre hozott, decemberben lejátszandó két bajnoki forduló ellen tiltakozva kijelentette, hogy kikéri magának az év végi pluszmelót, nekik igenis jár a három hónapos pihenő. Később a komplett első osztályú vezérkar csatlakozott hozzá, megemlítve azt is: az embert próbáló őszi szezon után egyetlen szórakozásuk van, hogy tudniillik a télen együtt nézik az Európa országaiban zajló bajnokságok mérkőzéseit a sportcsatornán.

Egy kis napsütés talán segíthet