A két legkézenfekvőbb év végi összefoglaló-típus a bakiparádé és az emlékezetes pillanatok ismétlése lassítva, montázsolva, zenei aláfestéssel (lehetőleg Vangelis), és ugye egyik sem mutat jól papíron. Most mégis próbáljuk meg átlépni szerencsétlenül korlátos médiafelületünk szerencsétlen korlátait, természetesen képzeletünk segítségével. Tekintsék meg lelki szemeikkel vidám év végi összefoglalónk első jelenetét: Mikola István a Tűzszekerek főcímzenéjének dallamára, lassítva elriasztja jobboldali liberális szavazókat, és aktivizálja az SZDSZ elégedetlen választóit. (A túloldalról viszont Csepeli György jól elhelyezett blogbejegyzésekkel hajszolja a reményvesztettségbe a maradék szadeszeseket.) Majd Rogán Antal menekül lassan, szinte a levegőben úszva az őt üldöző magyar vizsla elől, a zuglói toronyházon feszülő óriási Gyurcsány-poszter gúnyosan vigyorog Fata Jánosnéra, a barázdált arcú nyugdíjasra, aki 2006 tavaszán rosszabbul élt, mint 2002 tavaszán.

Aztán a Gyurcsány-poszter megelevenedik, furcsa, merev mozgással táncolni kezd, először csak a dolgozószobában (zene: Képviselő funky), aztán őrjöngő tömeg előtt (Igen, igen!), Demjén Rózsinak közben nehéz az iskolatáska, aztán vidám pillanatok a frakciógyűlésről: az újraválasztott miniszterelnök hatszor fut neki annak a szónak, hogy elkúrtuk, már fuldoklik a röhögéstől az egész frakcióülés, nem bírja kimondani. Kacag az ország. Waszlawik Gazember harmonikaszavára dalolva sorakoznak a Kossuth téri erkölcsi forradalmárok, Baló György kocsiját a székely himnusz dallamára gyújtja föl egy álarcos futballhuligán, viccesen ismételve újra és újra, legalább tizenötször, Debil botra szerelt gumitehenével vezényel, alákeverve Hiller István elcsukló fejhangja: ez az igazi nemzeti politika!, ez az igazi nemzeti politika!, holokausztkarikatúra-verseny a kettes villamos vonalán. Aztán megható jelenetek sora: zokog mindenki. Könnygázban fürdik a belváros, T-34-es füstöl a Deák téren, Gergényi és Kuncze gumidominóznak a kataton állapotba került Demszkyvel, Kőszegh Ferenc magához öleli a szomorú rendőrfőnököt: nem kell sírni, kis vasprefektusom, nem lesz semmi baj, nem lesz semmi baj. Orbán Viktor egy kissámliról veszélyezteti a demokráciát, ultimátumot ad saját magának, hogy még hány ultimátumot adhat, majd felölti a Szeged étterem pincéreinek hímzett filcmellényét, és aláírást gyűjt az aláírásgyűjtések ellen, aztán meg mellette.

Finálé: fénycsóvák pásztázzák a Roosevelt téri parlamenti jégpályát, és flitteres kűrruhában, szovjet focistahajjal kicsúszik a közönség elé Rogán Tóni (keretes szerkezet!), hogy jegygyűrűt adjon át barátnőjének, közben Somló Tamás és Südi Iringó csacsacsáz. Don't cry for me Argentina - húzza a Piramis, a kissé összezavart Som Lajos lekapja fejéről az abroszt, azzal integet a Parlament kupolája felé repülő párnak.