Visszaperelt vonalak
A berlini főpályaudvar tizenhárom év alatt készült el, az utolsó simításokat szinte rohamléptekben végezték a nyári futball-világbajnokság előtt. A költségek időközben elszálltak, az üvegpalota végül százmillió eurós nagyságrenddel került többe, mint amennyire eredetileg tervezték. Még úgy is, hogy a Deutsche Bahn vezetősége itt-ott lecsippentett néhány dolgot a presztízsberuházásból: a föld alatti metró- és vonatcsatlakozásnak az építész például katedrálisszerű, boltíves mennyezetet álmodott. Az utazóknak végül be kell érniük egy sima mennyezettel, mert Hartmut Mehdorn, a DB elnöke egy berlini építészirodával leegyszerűsíttette a terveket.
Az építész von Gerkan különösen az illetéktelen beavatkozást nehezményezte: annak ellenére, hogy irodája folyamatosan konzultált a vasút vezetésével, nekik erről elfelejtettek szólni. Micsoda szerzői jogvédelem az ilyen? Az építész perelt és nyert. A berlini tartományi bíróság az eredeti tervek végrehajtására ítélte az építtetőt - kerül, amibe kerül (az építész szerint 20, a vasút szerint 40 millió euróba). A DB természetesen fellebbez, szerinte a pályaudvar így is kiválóan működik, senkinek sem hiányzik a boltíves mennyezet, amely egyes szakértői vélemények szerint amúgy is megvalósíthatatlan.
Az építész most újabb csatát kezd: ezúttal a sokat kifogásolt, hiányzó üvegtető miatt. A Deutsche Bahn időhiányra hivatkozva több mint száz méterrel lerövidítette az épületet megkoronázó kettős üveghengert. Nem számoltak viszont a gyakorlati következményekkel: mivel az első osztályú vagonok rendre a vonatok elején vannak, a drágán utazók kénytelenek a fedetlen részen kiszállni, és azonnal ízelítőt is kapnak a berlini időjárásból (csak a másodosztályú utasokat védi az üveghenger). Az üzemeltető kezdetben különleges esernyőszolgálattal próbálta orvosolni a problémát, de végül elállt tőle, így marad az eső és a szél. Von Gerkan várhatóan emiatt is perre megy: a hiányzó üvegtáblák egyébként egy raktárban porosodnak, mert a felszerelésükre nem jutott idő. A DB szerint ehhez hónapokra le kellene állítani a közlekedést, de az építészt ez hidegen hagyja: csinálták volna meg rendesen, amiben megállapodtak.
Az egyik legsikeresebb (az utóbbi időben főként Kínában tervező) német építésznek számító von Gerkan és a megbízó Deutsche Bahn kötélhúzása nem egyszerűen arról szól, hogy lesz-e boltíves mennyezete és hosszabb üvegteteje a berlini főpályaudvarnak, hanem arról: mit lehet és mit nem lehet megtenni egy szellemi termékkel (adott esetben egy tervvel) az anyagi nehézségekre vagy épp időhiányra hivatkozva. Azt persze senki sem gondolja, hogy mostantól minden egyes tervezői vonal szent és sérthetetlen lenne, hiszen még az olyan világsztárral, mint Sir Norman Foster is megesett, hogy tervei módosítására kényszerült. Amikor a német közvélemény az "ország legnagyobb benzinkútjaként" kezdte el csúfolni a Reichstag fölé eredetileg elképzelt hatalmas sík üvegtetőt, Foster hajlandó volt kompromisszumot kötni. Az eredmény ismert, az üvegkupola mára világhírű. Itt azonban más történt: egy építész rajzait annak beleegyezése nélkül módosíttatták valaki mással. Ha von Gerkan a második pert is megnyeri, akkor a vasút (és a tulajdonos német állam) költséges problémával találja szemben magát - a számlát a végén vélhetőleg az adófizetők állják majd. A többek között a berlini olimpiai stadion rekonstrukcióját jegyző von Gerkan pedig túl nagy hal ahhoz, hogy aggódnia kellene amiatt, hogy pereskedése nem riasztja-e el a nagyobb megrendelőket.
