November közepén benyújtották, december 18-án egyhangúan megszavazták, 21-én kihirdették, január 1-jén pedig - különösebb hírverés nélkül - hatályba is lép a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői eljárásról szóló törvény.

Az őszi-téli jogalkotási hajrában szinte észrevétlenül elfogadott jogszabály alapjaiban változtatja meg a büntetőeljárást: ettől kezdve az elkövető, ha megtéríti a kárt, vagy más módon nyújt elégtételt a sértett félnek, megúszhatja a felelősségre vonást. Feltétel természetesen az is, hogy az áldozat beleegyezzék az ügy ilyen befejezésébe. Ez a megoldás nálunk meglehetősen szokatlannak tűnik, ám az EU Tanácsa már egy 2001-es kerethatározatban rendelkezett a bevezetéséről.

A közvetítői eljárást a gyanúsított és a sértett egyaránt kérheti, feltéve, hogy az adott cselekmény legfeljebb öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A deliktumok köre egyébként meglehetősen széles, hiszen a személy, illetve a vagyon elleni és a közlekedési bűncselekmények mindegyikére kiterjed. Az ötéves határba pedig a gondatlan emberölés, a halálos baleset okozása, a foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés, a maradandó testi fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés és a legfeljebb ötvenmilliós kárt okozó lopás egyaránt "belefér". Ezek persze az extrém példák; az új jogintézmény valószínűleg elsősorban a kisebb kárral vagy sérelemmel járó esetekben jelenthet megoldást. Ha pedig az elkövetőnek és a sértettnek sikerül kiegyeznie, mindenki jól jár, mert az előbbinek nem kell börtönbe vonulnia - így fogva tartásának költségei a büdzsét sem terhelik -, míg az áldozatot legalább kártalanítják.

Az ügyész és a bíró egyaránt jogosult arra, hogy az ügyet - az érintettek beleegyezésekor - közvetítői eljárásra utalja, ha a tettes beismerő vallomást tett, vállalja a kár megtérítését, s a bűncselekmény jellege és elkövetési módja alapján lehetőséget lát a bírósági eljárás mellőzésére. Magyarán: egy visszaeső betörő vagy notórius garázda aligha számíthat "kegyelemre". Egy figyelmetlen sofőr esetében viszont már bizonyára méltányolják, ha kész az általa okozott baleset súlyosan sérült áldozatának kártalanítására.

A közvetítői eljárást egyelőre a pártfogó felügyelők folytatják le, míg 2008-tól az ilyen tevékenységet vállaló ügyvédek is közreműködhetnek majd. Az egyeztetést három hónapon belül kell befejezni, s ha a sértett és az elkövető az elégtételt illetően közös álláspontra jut, a büntetőügy lezárult. A felek egyébként viszonylag szabadon dönthetnek, és a megállapodás szólhat egy összegben vagy részletekben fizetendő kártérítésről, illetve egyéb jóvátételről, akár valamilyen szolgáltatás nyújtásáról is. A teljesítést ilyen esetekben a pártfogó felügyelői szolgálat folyamatosan ellenőrzi. Ha a jóvátételről nincs egyetértés - vagy ha a közvetítői eljárástól bármelyik fél visszalép - ismét a bíróságé a főszerep.

A törvény nem szabályozza, hogy mi történjék a már folyamatban levő büntetőügyekkel, ám általános jogelv: ha egy bűncselekmény elbírálásakor a terheltre nézve kedvezőbbek a szabályok, mint az elkövetés idején voltak, akkor az új rendelkezéseket kell alkalmazni. Ebből következik, hogy január 2-ától elvileg minden, a feltételeknek megfelelő esetben kezdeményezhetik a közvetítői eljárást, ha még nem született jogerős ítélet, tehát akár tízezres nagyságrendben indulhatna ilyen eljárás. Négy nap van a felkészülésre.