Minden út Teheránba vezet
Miközben Ehud Olmert ígéretet tett arra, hogy a 600 millió dollár visszatartott palesztin adóbevételből 100 milliót átenged a palesztin elnöknek, és a palesztin területeken lévő több mint 400 úttorlasz tizedét felszámolja, a csókkal megszégyenítette Abbaszt (akit a találka éppen megerősíteni volt hivatott a radikálisokkal szemben), és nevetségessé tette önmagát. Mindenesetre a gázai tűzszüneten kívül ez volt a "legnagyobb" előrelépés idén az izraeli-palesztin folyamatban.
2006-ban Izrael elvesztette egyik legkarakteresebb miniszterelnökét, és a választásokkal nem találta meg új, karizmatikus vezetőjét. Történelmi diadalt ért el a választásokon a Hamasz radikális szervezet, ám ezt a nemzetközi közösség nem ismerte el, s az év végére ismét egymásnak estek a palesztinok. A "meg nem nyert" libanoni háború súlya alatt elporladt az egyoldalúság politikája, és Izrael depresszióba süllyedt. Mindeközben a megerősödő Irán az idén - az izraeli tizedessel, Gilad Salittal együtt - túszul ejtette a palesztin ügyet, és talán ez az a mozzanat, amely az egyébként sem kis horderejű események közül kiemelkedik. Úgy tűnik, a következő év nagy kérdései: szóba áll-e Izrael Szíriával és Washington Teheránnal?
Amikor Salitot elrabolták, a palesztinokat is foglyul ejtették - mondta lapunknak Wadi Abu Nasszer izraeli arab politikai elemző. - Azóta több mint négyszázan haltak meg Gázában: nem hiszem, hogy fogva tartása a palesztin nemzeti ügyet szolgálná. Ez Irán érdeke - véli az elemző, aki szerint a Hamasz hatalomra kerülése óta "rejtett párbeszéd" folyik Washington és Teherán között, ami "olyan, mint a libanoni háború" - mondja. - A nemzetközi közösség hibát követett el, amikor bojkottálta a Hamaszt - véli Abu Nasszer. - Ha valakit demokratikusan választottak meg, azzal beszélni kell, akkor is, ha nem értünk vele egyet. A bojkott egyesítette a Hamaszt Damaszkusz mögött, és most Haled Mesaal a Hamasz királya. Minden palesztin Mesaal túsza. Ő nem független, a háta mögött ott vannak a szíriaiak és az irániak. Nem hiszem, hogy nagy mozgástere lenne, és hogy csak a palesztinok érdekeit kell szem előtt tartania. Ezért nem tud létrejönni az egységkormány.
A tragédia az, hogy egyik oldalon sincs elképzelés, egyik oldalon sincsenek konkrétumok vagy karizmatikus vezetők. Abbasznak újra kéne szerveznie a Fatah mozgalmat, mely januárban vereséget szenvedett a Hamasztól. De képtelen rá, ha nem ér el sikereket nemzetközi színtéren. Olmert a közvélemény-kutatások rabja, és Washingtontól várja az útmutatásokat. Washington pedig egyelőre hezitál.
Danny Rubinstein, a Haarec izraeli napilap neves újságírója azt mondja, sosem volt még ennyire pesszimista. Az egyetlen remény az amerikai stratégia esetleges változásában van, és abban, hogy az arab országok belátják: a Hamasz sikere számukra is veszélyt jelent belső ellenzékük megerősödése miatt, és cselekszenek. - Washington régóta támogatja Izraelt, de ez a támogatás néha terhes is tud lenni. Az iraki háború megoldásának farvizén lehet, hogy újabb lökést kap az izraeli-palesztin békefolyamat, hogy az amerikaiak jó pontokat szerezzenek az arab világban. Elképzelhető, hogy Szíriával kapcsolatban enyhülésre kéri meg Izraelt Washington - véli Rubinstein.
Abu Nasszer a megoldást egy nemzetközi békekonferenciában látja. - Az a probléma, hogy a palesztinok és libanoniak sem függetlenek politikailag, hanem a térség főszereplőinek vannak kiszolgáltatva: Izraelnek, Szíriának, Iránnak, Egyiptomnak. Ezért bilaterálisan nem lehet megoldást találni. Ha Abbasz és Olmert ma megegyezik valamiben, azt Irán holnap felrúghatja. Ha valódi békefolyamatot akarunk, Iránt be kell vonni. Iránban is vannak racionálisan gondolkozók - mondta az elemző. - A libanoni háború a szélsőségeknek kedvezett minden oldalon, és ha nem indul be egy folyamat hamarosan, akkor újabb háborúra lehet számítani - jósolja Abu Nasszer.
Salitnak jó hír lehet, hogy Olmert az izraeli sajtó szerint január 4-én találkozik Hoszni Mubarak egyiptomi államfővel, s akkor esetleg többet tudhatunk meg a sorsáról. Egyébként pedig: ki hinné ma el, hogy az év elején úgy tűnt, az izraeli és palesztin választások után előremozdulás lehet a Közel-Keleten?
