Mahmud Abbasz arca mindent elárult. Amikor karácsony előtt az izraeli miniszterelnök csókkal köszöntötte Jeruzsálemben, a palesztin elnök elfehéredett és látszott, legszívesebben elsüllyedt volna. Miközben Ehud Olmert ígéretet tett arra, hogy a 600 millió dollár visszatartott palesztin adóbevételből 100 milliót átenged a palesztin elnöknek, és a palesztin területeken lévő több mint 400 úttorlasz tizedét felszámolja, a csókkal megszégyenítette Abbaszt (akit a találka éppen megerősíteni volt hivatott a radikálisokkal szemben) és nevetségesség tette önmagát. Mindenesetre a gázai tűzszüneten kívül ez volt a „legnagyobb” előrelépés idén az izraeli-palesztin folyamatban.

Idén Izrael elvesztette egyik legmeghatározóbb miniszterelnökét, és a választásokkal nem lett új karizmatikus vezetője. Történelmi diadalt ért el a Hamasz radikális szervezet, amit a nemzetközi közösség nem ismert el, s az év végére egymásnak estek a palesztinok. A „meg nem nyert” libanoni háború súlya alatt elporladt az egyoldalúság politikája és depresszióba esett Izrael. Mindeközben a megerősödő Irán idén – az izraeli tizedessel, Gilad Salittal együtt – túszul ejtette a palesztin ügyet, és talán ez az a mozzanat, ami az egyébként sem kis horderejű események közül kiemelkedik. Úgy tűnik, a következő év nagy kérdései: szóba áll-e Izrael Szíriával és Washington Teheránnal?

Amikor Gilad Salitot elrabolták, a palesztinokat is foglyul ejtették – mondta lapunknak Wadi Abu Nasszer izraeli arab politikai elemző. – Azóta több mint 400 palesztin halt meg Gázában: nem hiszem, hogy fogva tartása a palesztin nemzeti ügyet szolgálná. Ez Irán érdeke – véli az elemző, aki szerint a Hamasz hatalomra kerülése óta „rejtett párbeszéd” folyik Washington és Teherán között, ami „olyan, mint a libanoni háború” – mondja. – A nemzetközi közösség hibát követett el, amikor bojkottálta a Hamaszt – véli Abu Nasszer. – Ha valakit demokratikusan választottak meg, azzal beszélni kell, akkor is, ha nem értünk vele egyet. A nemzetközi bojkott egyesítette a Hamaszt a damaszkuszi vezetés mögött, és most Haled Mesaal a Hamasz királya. Most minden palesztin Haled Mesaal túsza. Mesaal nem független, a háta mögött ott vannak a szíriaiak és az irániak. Nem hiszem, hogy nagy mozgástere lenne, és hogy csak a palesztinok érdekeit kell szem előtt tartania. Ezért nem tud létrejönni az egységkormány. Inkább, mintha az Egyesült Államok és Irán folytatna „rejtett párbeszédet”, hiszen a dolog rajtuk múlik – magyarázza az elemző.

A tragédia az, hogy egyik oldalon sincs elképzelés, egyik oldalon sincsenek konkrétumok, vagy karizmatikus vezetők. Mahmud Abbasznak újra kéne szerveznie a Fatah mozgalmat, mely januárban vereséget szenvedett a Hamasztól. De képtelen rá, ha nem ér el sikereket nemzetközi színtéren. Ehud Olmert a közvélemény-kutatások rabja, és Washingtontól várja az útmutatásokat. Washington pedig egyelőre hezitál. S az, hogy az izraeli-palesztin kérdésben hezitál, megakadályozza, hogy máshol a térségben eredmény érjen el.   

Danny Rubinstein a Haarec baloldali izraeli napilap palesztin ügyekkel foglalkozó neves újságírója azt mondja, sosem volt még ennyire pesszimista. Az egyetlen remény az amerikai stratégia változásban látja, és abban, hogy az arab országok belátják: a Hamasz sikere számukra is veszélyt jelent belső ellenzékük megerősödése miatt, és cselekszenek. – Washington régóta támogatja Izraelt, de ez a támogatás néha terhes is tud lenni. Az iraki háború megoldásának farvizén lehet, hogy újabb lökést kap az izraeli-palesztin békefolyamat, hogy az amerikaiak jó pontokat szerezzenek az arab világban. Elképzelhető, hogy Szíriával kapcsolatban enyhülésre kéri meg Izraelt Washington – véli Rubinstein.

Abu Nasszer a megoldást egy nemzetközi békekonferenciában látja. – Az a probléma, hogy a palesztinok és libanoniak sem függetlenek politikailag, hanem a térség főszereplőinek vannak kiszolgáltatva: Izraelnek, Szíriának, Iránnak, Egyiptomnak. Ezért bilaterálisan nem lehet megoldást találni. Ha Abbasz és Olmert ma megegyezik valamiben, azt Irán holnap felrúghatja. Ha valódi békefolyamatot akarunk, Iránt be kell vonni. Iránban is vannak racionálisan gondolkozók – mondta az elemező. – A libanoni háború a szélsőségeknek kedvezett minden oldalon, és ha nem indul be egy folyamat hamarosan, akkor újabb háborúra lehet számítani – jósolja Abu Nasszer.

Gilad Salitnak jó hír lehet, hogy Olmert az izraeli sajtó szerint január 4-én találkozik Hoszni Mubarak egyiptomi államfővel, ahol esetleg többet megtudhatunk a sorsáról. Egyébként pedig: ki hinné ma el, hogy az év elején úgy tűnt, az izraeli és palesztin választások után előremozdulás lehet a Közel-Keleten?