Meghalt a „véletlen” elnök
A halál közvetlen okát nem hozták nyilvánosságra, de január óta sokat betegeskedett, többször ápolták kórházban, augusztusban szívritmus-szabályzót is kapott. Az amerikai szokás szerint az elnökségből való leköszönésekor maga szabályozta temetésének részleteit. Hivatalos állami búcsúztatást kért, végső nyughelye a michigani Grand Rapidsban lesz.
Gerald Fordot gyakran úgy emlegették, mint a „véletlen elnök”. Már alelnök is úgy lett, hogy Spiro Agnew 1973-ban lemondott. A Képviselőház republikánus kisebbségi vezetőjét Nixon jelölte alelnöknek – részben azért, mert a michigani politikus sosem próbált országos tisztséget szerezni, részben azért, mert számíthatott a demokrata párti többség jóváhagyó szavazataira. A Watergate botrányba belebukott Nixon kényszerű lemondásával Ford 1974 augusztusában került az elnöki székbe, az Egyesült Államok történetében máig ő az egyetlen, aki választás nélkül töltötte be a tisztséget. Csupán 895 napig lakott a Fehér Házban, mert az 1976-os elnökválasztást elvesztette Jimmy Carterrel szemben. Első elnöki beszédében azt mondta, véget ért Amerika hosszú rémálma, az alkotmány működik, a köztársaságot a törvények kormányozzák, nem az emberek.
Egyik kedvenc mondása szerint minél keményebben dolgozol, annál szerencsésebb vagy. Ő, mint egyszer nyilatkozta, mindig pokolian sokat dolgozott. A Michigani Egyetem amerikai futball csapatának centereként 1932-ben és 1933-ban országos bajnoki címet szerzett és két profi csapattól is kapott ajánlatot, ám ehelyett a Yale Egyetem jogi karát választotta. Itt került kapcsolatba a Republikánus Párttal, amelynek színeiben később tizenháromszor választották meg képviselőnek. Közvetlen, egyenes stílus jellemezte, amelyet politikai ellenfelei is elismertek.
Elnökségét azzal kezdte, hogy megkegyelmezett Richard Nixonnak. Akkoriban ez nagyon népszerűtlen lépés volt, ám a történelem őt igazolta. Ma már akkori legkeményebb ellenzőjével, Edward Kennedy szenátorral együtt az amerikaiak többsége indokoltnak tartja a kegyelmet. A tomboló olajválság és a végéhez közeledő vietnami háború közepette nem használt volna Amerika érdekeinek, ha szégyenszemre bíróság elé állítják, és börtönbe zárják a törvénysértésen kapott elnököt. 1976-ban azonban más volt a közhangulat, és a történészek főleg ezzel magyarázzák, hogy Ford elvesztette a választást. Rövid elnökségére esett a vietnami háború vége, amelyet az amerikaiak többsége vereségként élt meg.
Ford azért is sok bírálatot kapott, amiért Helsinkiben átfogó egyezményt kötött a Szovjetunióval. Carter és Reagan akkor egyaránt úgy vélték, hogy ez szentesíti Európa megosztottságát. Visszatekintve azonban ez a döntés is helyesnek bizonyult: az emberi kapcsolatok erősítésével megnyitotta az utat a Nyugat szellemi és kulturális befolyásának növekedése előtt, hivatkozási alapot teremtett a rendszer kelet-európai ellenzői számára, s így hozzájárult a „létező szocializmus” eróziójához.
A Kennedy-gyilkosságot kivizsgáló Warren-bizottság utolsó életben lévő tagjaként Gerald Ford végig kitartott amellett, hogy Lee Harvey Oswald volt az egyedüli tettes. Korábban kifejezetten szerény életmódot folytatott, ám volt elnökként kezdetben a pénzkeresetre koncentrált: egy-egy millió dollárt kapott memoárjaiért, illetve az NBC tévétársaságtól, és egy sor cég igazgatótanácsában vállalt tagságot. Később ezzel is felhagyott, és visszavonult Rancho Mirage nevű birtokára. Az utóbbi években egyre ritkábban lehetett látni. Feleségével, Betty Forddal ők tartották a leghosszabb elnöki házasság csúcsát. A volt elnök jó barátságba került egykori legyőzőjével, Jimmy Carterrel, és sokat hódolt kedvenc időtöltésének, a golfnak. Legkedvesebb partnere a száz év fölötti kort megélt komikus, Bob Hope volt.
(Washingtoni tudósítónktól)
