A Magyar Nemzeti Múzeum a bakonybéli szerzetesek életét bemutató kiállítása cáfolja ezt az előfeltevést. Igaz, T. Asztalos Zoltánnak a barátok mindennapjait bemutató fényképei mintha ezer évvel ezelőtt készültek volna. Csakhogy tudjuk, nem volt mód 1018-ban, a bencés monostor alapítási évében megörökíteni az ott munkálkodókat.

1998-ban néhány bencés szerzetes elhagyta a rend központját, Pannonhalmát, és Bélen találta meg a monasztikus élet ideális helyszínét. A festői falu közepén fekvő Szent Mauríciusz Monostor kertjét magas fal veszi körül. Itt élesztették föl az imádságon és a kétkezi munkán alapuló életformát.

Szerencsére ez a falu hoszszú ideje a Nemzeti Múzeum dolgozóinak állandó üdülőhelye. Ahogy Peterdi Vera, a kiállítás egyik kurátora elmondta, nyaralás közben fedezték föl maguknak a nagy lehetőséget: bemutatni az úgynevezett keleti szertartásrendet követő bencés közösség életét. - Az ő működésük napjaink magyar társadalmának partikuláris jelensége - mondja a muzeológus. - Európa nyugati felén azonban a kolostor "a vidék" vonzó színfoltja.

A kiállításon a képeken kívül láthatók a szerzetesi öltözék liturgikus és munkára használt változatai, a napi életet bemutató enteriőrök és a monostorban előállított termékek is.

A szerzetesek saját kezükkel készített tárgyak eladásával tartják fenn magukat. Gyógynövényeket gyűjtenek és feldolgozzák őket, különleges lekvárokat főznek, és műtárgymásolatokat készítenek. Kemény a napi penzum, reggeltől estig ugyanúgy tevékenykedik a négy barát, mint ezer éve. Közben pedig a modern világ eszközeit is kihasználják. Bárki meggyőződhet róla, ha nemcsak a múzeum Pulszky termében rendezett tárlatot, a hozzá tartozó filmvetítéseket tekinti meg és az előadásokat hallgatja, hanem fölkeresi őket a Bakony közepén vagy rákattint állandóan frissülő honlapjukra az elektronikus világhálón (www. mauriciusz.hu).

Reggeltõl estig úgy tevékenykednek, mint ezer éve