Szaddám Huszeint és két társát - féltestvérét, az iraki biztonsági szolgálat akkori főnökét, Barzan Hasszánt, illetve a Forradalmi Bíróság főbíráját, Avad Bandart - Duzsail 148 lakójának megöletése miatt ítélték halálra. A faluban 1982-ben sikertelen merényletet követtek el a diktátor ellen, válaszul válogatás nélkül kivégezték az elfogott férfiakat. Huszein ellen még egy per van folyamatban a kurdok ellen 1988-ban folytatott katonai hadműveletek miatt. A részben harci gázzal végrehajtott irtóhadjárat százezer áldozatot követelt. A volt elnök felakasztása elégtételt szolgáltatna a rendszere alatt kegyetlenül elnyomott síitáknak és kurdoknak. A szunnita kisebbség egy része azonban a mai napig őt tartja az ország törvényes államfőjének. A halálos ítélet végrehajtása esetén ezért számítani lehet a szunnita fegyveres csoportok bosszújára.

Az erőszak azonban aligha tombolhat nyíltabban: hétfőn csak Bagdadban negyven, szitává lőtt holttest került elő, a robbantásos merényletek tegnap legkevesebb 28 áldozatot követeltek. A főváros egyik kereszteződésében rövid idő alatt három pokolgép lépett működésbe, itt tizenhatan vesztették életüket, hetvenen megsebesültek. Az északi Kirkukban egy általános iskola mellett végrehajtott robbantás három gyermeket ölt meg, nyolcat pedig megsebesített. Az ország második legnagyobb városában, a délen lévő Bászrában brit és iraki katonák közösen rohamozták meg a helyi rendőrség egyik épületét. A tűzharcban hét személyt lelőttek, és kiszabadítottak 76 megkínzott, törvénytelenül fogva tartott embert, akiket a rendőrök feltehetően meg akartak ölni.

Bagdadban egy robbanószerkezet megölt három járőröző amerikai katonát. Az amerikaiak vesztesége ezzel 2977 főre nőtt, és már meghaladja a 2001. szeptember 11-i terrortámadások halálos áldozatainak számát. George W. Bush elnök eredetileg azzal indokolta Irak lerohanását, hogy Szaddám Huszein rendszere tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, amelyek a terroristák kezébe jutva minden eddiginél nagyobb veszélyt jelentenének Amerika biztonságára. Azóta kiderült, hogy Szaddámnak nem voltak tömegpusztító fegyverei, és Bush is elismerte, hogy Bagdadnak semmi köze sem volt a 2001-es támadásokhoz.

Irak és Irán egyaránt dühödten reagált, amiért az amerikaiak Bagdadban őrizetbe vettek négy iráni hivatalos személyt. Két diplomatát személyazonosságuk tisztázása után átadtak az irakiaknak, akik azonnal szabadon engedték őket. Két katonatisztet azonban továbbra is fogva tartanak, és azt vizsgálják, volt-e közük az Irakban dúló harcokhoz. Dzsalal Talabani iraki elnök szóvivője szerint az irániak az államfő meghívására érkeztek. Bagdadban az amerikai katonai parancsnokság nem kommentálta az eseményeket, Washingtonban a nemzetbiztonsági tanács illetékese azonban elismerte az esetet. Az Egyesült Államok már régóta Irak belügyeibe való beavatkozással vádolja Iránt, amit Teheránban tagadnak. A tisztek elfogása a vita sorsdöntő pillanata: ha az amerikaiaknak sikerül bizonyítaniuk a vádakat, az akár háborús ok is lehet Irán ellen. Másrészt, ha a katonák ártatlannak bizonyulnak, akkor Irán arat propagandagyőzelmet.

Szaddám a tárgyaláson