Napkeleti fényesség
Máig megoszlanak a vélemények arról, hogy mi lehetett a betlehemi csillag. Az adott időpontban látványosabb üstökös vagy szupernóva nem tűnt fel az égen - illetve, ha fel is tűnt, nem maradt róla emlék. Lehetséges, hogy a betlehemi csillag egy valódi, fényes csillag volt? A legesélyesebb jelölt az égbolt legfényesebb csillaga, a Szíriusz. Nem valószínű azonban, hogy a közel állandó fényességű, régről ismert objektum újdonságként jött volna szóba. Az égen mozdulatlannak tűnő Sarkcsillag sem lehetett a betlehemi csillag, mert azt is jól ismerték az emberek.
Meteor sem lehetett, mert az pár másodperc után elhamvad. Ugyanakkor tény, hogy a betlehemi csillag ábrázolásainak mintegy harmada csóvával mutatja a jelenséget, így jogos a kérdés: üstököst láthattak-e a korabeli emberek? Nem, mert az üstökös félelmet, rettegést váltott ki akkoriban, soha nem tekintették csodálatos esemény hírnökének.
Megoldásként szóba jöhet, hogy Kr. e. 6. március 20-án a Hold elfedte a Jupitert a Kos csillagképben. Eközben a Mars is a Kosban tartózkodott - írta e témában megjelent korábbi cikkében az origo.hu. Éppen ezért sokan ezt a ritka jelenséget tekintik a betlehemi csillagnak, hiszen a Mars és a Kos is Júdea jelképe volt, a Jupiter pedig hatalmat és erőt sugároz. A probléma csak az, hogy a jelenség gyakorlatilag nem volt megfigyelhető az ókori Júdeából.
Ugyanakkor Kr. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz is a Halak csillagképben találkoztak! E rendkívül ritka - 843 évente előforduló - jelenség során a két bolygó többször is eltávolodott, illetve megközelítette egymást - Kr. e. 7. június 4-én, október 2-án és december 10-én a Jupiter és Szaturnusz egymás szoros közelségébe kerültek. Ez már akkor is csillagászati szenzációnak számított. Ugyanakkor a nem szakemberek számára nem volt feltétlenül lenyűgöző jelenség, hiszen még a legnagyobb közelség idején is két holdtányérnyi távolság volt a két bolygó között.
A Szaturnusz hagyományosan a zsidó nép bolygójának számított. A Jupiter pedig a legnagyobb planéta, ha úgy tetszik, a bolygók királya. Kettejük háromszori találkozása a Halak csillagképben zajlott le, amely az ókorban a születés szimbóluma volt, a zsidók pedig mindig is a Messiás csillagjegyeként tisztelték. Ez tehát azt jelentette, hogy a zsidóknak királya születik.