Az EU nyugtázhatta: bár a magyarok államháztartási helyzete nincs a legjobb huszonnégy között, sőt a legújabb jelentés szerint egyedüliként nem teljesítik a közös pénz bevezetésének egyik feltételét sem az öt közül, igenis a sarkukra állnak euróügyben. Elvégre Brüsszel közismerten azt várja tőlük, hogy végre bizonyítsanak, s az egymás közti acsarkodásnak is vessenek véget - márpedig mi adhatja minderre a legjobb alkalmat, ha nem éppen egy hosszú ó? Ugocsa non coronat.

Gondolnánk, hogy kevés praktikusabb dolog van a pénznél, amelynek szaga sincs. Az, hogy "száz dollár", önmagában se szépen nem hangzik (íródik), se csúnyán - helyi értékét az jelöli majd ki, hogy kapom vagy adom. Azt is feltételezhetjük, hogy az euró hazai írásmódját kifogásoló Európai Központi Bankot nem annyira az üzleti lapokban megjelenő árak feltüntetésének módja érdekli, hanem az, hogy mi szerepel majd a bankjegyeken. Ezekhez mármost az EKB-nak mindössze annyi köze van, hogy kibocsátja őket. Magyarország EU-csatlakozásakor az euróövezet politikai, pénzügyi és formai szabályait már rögzítették. Hazánk szabad elhatározásából döntött úgy, hogy ezeket magáévá teszi. Igaz, később a szintén helyesírási kifogást támasztó lettekkel együtt külön nyilatkozatot fűzött euróügyben az EU-alkotmányhoz, de e hasábokon mintha azt olvastuk volna: ez a dokumentum nem lépett életbe.

Az (euró)érmének van azonban egy másik oldala is, amely megenged egy megértőbb olvasatot. Az EU-ban a dolgok nem maguktól alakulnak ki, hanem bizonyos erők eredőjeként. Amire politikai akarat van, arra jogszabály is akad. Az EU tagjaként hazánk maga is formálhatja ezt az akaratot. (Miközben igaz például, hogy Brüsszel - szinte kizárólag magyar érdekeket sértve - meg akarja szüntetni a kukoricaintervenciós rendszert, ez nem azért fog bekövetkezni, mert az EU végrehajtó szerve ezt szeretné, hanem azért, mert hazánk nem talál elég tagállami szövetségest ahhoz, hogy a miniszterek tanácsában ezt megakadályozza.)

Az EU támogatottsága Magyarországon zuhant a legnagyobbat. Helyes olyan felületeket keresni, amelyek segítségével az átlagember valamennyire azonosulhat az Európai Unióval, magáénak érezve azt. A közös pénz márpedig a közös Európa szimbóluma, a bankjegyekkel és érmékkel az EU a szó szoros értelmében kézzelfoghatóvá válik. Ezért nem mindegy, mi van rájuk írva, s az sem, mely országok (az új tagállamok) maradnak le továbbra is a legújabb aprópénzekről.

Az van, amit kijársz magadnak. De lehet, hogy Trichet bankelnöknek megspórolhattak volna egy mosolyt a képviselők, ha akkor tartanak neki magyarórát, amikor valóban egy hosszú ó hibádzik már csak a hazai euróboldogságból. Addig meg filctollal húzogassunk ékezetet az euróbankjegyre, oszt' jó napot.