Szenteld meg magad azzal is, ami számodra megengedett
Schweitzer József főrabbi
- Milyen életörömöket fogad el és tart helyesnek a zsidó vallás?
- Maga az öröm fogalma a héber bibliában rendkívül sokszor fordul elő, s a leghatározottabban ott, ahol az öröm leginkább szokott megjelenni. Ezért is intenek a Példabeszédek például arra, hogy ellenséged bukása felett ne örülj. Az öröm lehet egyéni és családi. Személyes örömmel találkozhatunk a jeruzsálemi szentélybe történő bevonuláskor, majd a hálaáldozat bemutatása kapcsán, s más alkalmakkor is. A családi örömben az egyéni öröm teljesedik ki: látod majd fiaidat és azok fiait, és béke lesz Izrael felett. Az emberi öröm, bár eufemisztikus kifejezésekkel, de már a Szentírás első lapjain az ember teremtésével kapcsolatosan jelenik meg. A férfi elhagyja apját, anyját, ragaszkodik hitveséhez és egy testté lesznek.
- A férfi és nő kapcsolatának és a szexuális örömszerzésnek az "öncélúságát", önálló örömforrásként történő gyakorlását több vallás is bűnnek tartja. Egyértelmű útmutatást ad-e a Bibliát magyarázó irodalom, a Talmud ebben a tekintetben?
- A Talmudot sok szerző írja, több évszázad szellemi alkotásának gyűjteménye. Egyazon témáról többféle álláspont olvasható benne. A testi örömszerzés tekintetében azonban az állásfoglalás meglehetősen egységes. Sabbat traktátus 153/a oldalán azt olvashatjuk: a szív öröme az aszszony. Berachot 61/a oldalán arról értesülünk, hogy Isten kétféle ösztönt teremtett, az etikai értelemben vett jó ösztönt, valamint a rossz ösztönt, amellyel általában a szexualitást fejezték ki eufemisztikus módon Talmud bölcsei. Általános alapelv a talmudi etikában: szenteld meg magad azzal is, ami számodra megengedett. A házasság megengedett, ám nem a kicsapongás. A zsidó teológiában a házasság magasztos célja a gyermekáldás. A Paradicsomból történő kiűzetéshez kapcsolódik a szaporodjatok és sokasodjatok parancsa. Isten a teremtett világot emberekkel akarja benépesíteni. Ennél fogva a férfi és nő találkozása nem lehet bűn, sőt emberi tekintetben ekkor kerül a halandó ember a legmagasabb mértékben a kreativitás lehetőségéhez.
- A teremtéstörténet szerint viszont az ember nem édeni gyönyörökre, hanem munkára adatott ezen a Földön.
- A teremtéstörténet fejezeteiből nagy kérdőjel az isteni tilalmat a kígyó csábítására megszegő ember. A tilalom áthágatott, de e nélkül - mint a későbbi zsidó hagyomány megírja - nem lett volna ember a Földön.
- A bibliai és középkori zsidó irodalomban egyaránt nagy szerepe van a hazaszeretetnek - állapította meg ön egy előadásában. Tekinthető-e a hazaszeretet az emberi teljesség részeként életörömnek?
- A hazaszeretet megmutatkozik a száműzöttek fájdalmában és a szülőföld iránti vágyakozásaikban. Különösen érzékelhető ez a középkori filozófus és költő Juda Halévi Cion után vágyódó költeményeiben. A hazaszeretet érzése valóban része az emberi teljességnek, ennélfogva az élet öröme.
- A zsidó vallásban gyakoriak a családi és közösségi élet örvendező alkalmai. Melyek ezek közül a legfontosabbak?
- A szombatot köszöntő péntek estének különös szépsége, sőt varázsa van a zsidó családi életben. A családi együttlét meghitt alkalma ez, többnyire a hagyományos vacsorával, amelynek nélkülözhetetlen fogása a hal. Közismert, hogy néprajzi vonatkozásban a hal a termékenység jelképe. A vallásos ének a vallásos ihletésű asztali, társasági együttlét, utóbbi különösen esküvők során, a férfiak és nők külön-külön körtáncával lesz forrása a mértékadó, de vidám hangulatnak. Megszentelt, szép alkalma az örömszerzésnek, a gyermekeknek ajándékot hozó családi együttlétnek a jeruzsálemi szentély felavatásának emlékünnepe, a hanuka, valamint a perzsa korból eredő csodás megmenekülés emlékünnepe, a purim. Az egyiptomi rabságból történt megszabadulás, a széderest a gyerekek kiváltságos szerepének hangsúlyozásával vált színes, vidám, ugyanakkor mély áhítatú alkalma az örömnek. A zsidóság őszi ünnepkörét lezáró Tóra örömünnepe megkapó, s örvendetes az ifjú nemzedék számára. Méltán elmondhatjuk, hogy a Sálom mint béke, mint perfektio, mint teljesség a családi örömben sugárzik páratlan szépségben a sokszor súlyosan megpróbáltatott zsidó létben.
Várszegi Asztrik főapát
- Főapát úr, a keresztény ember mindennapjainak mennyire elfogadott célja az életöröm?
- A kereszténység nem élet-, nem testellenes, egyáltalán nem boldogságellenes, még akkor sem, ha időnként életidegen módon nyilatkoznak meg a képviselői. A keresztények alapvetően igent mondanak mindarra, ami az életet szolgálja, mégsem az életörömre irányul tudatos törekvésünk, hanem az alapkérdéseket akarjuk rendezni, tisztázni, s ha ezekre van válaszunk, akkor mintegy velejáróként, bocsánat a szóért, melléktermékként, kísérőként megjelenik az életöröm, a boldogság.
- A fizikai léthez, s a mindennapokhoz szükséges materiális javak minőségét, mennyiségét milyen értékrend alapján harmonizálja a lelkiséggel a keresztény vallást követő ember?
- A keresztény nézőpont realista, tudja, hogy "nemcsak kenyérrel él az ember". Éppen ezért azt a másik "kenyeret", a Más, az Isten szavát keresi és akarja adni, amely a lelket, vagyis az egész embert táplálja. Ha a mélyben az alapok rendezettek, ha az infrastruktúra megbízható, minden további ráépülhet, és akkor az biztonságot, békét, életminőséget ajándékoz az embernek
- Egyetemesen, mindenkinek, előfeltételek nélkül?
- Jézus válasza egyetemes, ahogy küldetése is mindannyiunkhoz szól. Üzenete azoknál jut célba, vagy azokhoz jut közelebb, akik a kicsiség, magányosság, szegénység, mellőzöttség életállapotát lelkükön, sőt előbb a bőrükön tapasztalják, érzik meg. Olyat ad, amit a világ nem adhat, olyat, ami pénzen, kapcsolatok révén nem megvásárolható, de mindenkinek elérhető. Egy magatartásforma, egy attitűd kell hozzá, a figyelmes fülé és szívé, az odafordulásé. S ha ez megvan az emberben, akkor a kérőnek adnak, a kopogtatónak ajtót nyitnak. Akit pedig befogadnak, annak élete örömben és boldogságban teljesedhet ki, lett légyen miniszter, földműves, egyetemi tanár, ápolónő vagy fodrász.
- Jézus tanításait tanítványai jóhírnek, örömhírnek, görög szóval evangéliumnak nevezték. Kinek volt örömhír akkor és kinek ma Jézus tanítása?
- Elvben minden ember számára az volt és az ma is. Akkoron, ott, abban a történelmi helyzetben, a keresztény időszámítás kezdetekor élő zsidó társadalom gazdasági, társadalmi és vallási jogfosztottjainak: a kicsinyeknek, a szegényeknek, a magányosoknak, a szenvedőknek, az igazságot éhezőknek és szomjazóknak, a békére vágyók közösségének
- Az ókori Izraelben egymillió ember élt, meghatározott gazdasági, egzisztenciális hierarchiában, az ehhez kötődő egyéni érdekekkel, s a nézőpontot, erkölcsiséget, életszemléletet befolyásoló attitűdökkel.
- Így van, legfelül a nagybirtokosok vékony rétege, legalul a kisparaszti birtokosok, napszámosok tömege. Ők napról napra tengették életüket, arra vártak, hogy alkalmazza-e őket valaki. Természetesen volt középosztály és voltak rabszolgák is. Első olvasatban tehát nekik szól Jézus tanítása, az új rend meghirdetése: az igazságot, igazságosságot megelőzi a jóság, mely újjáteremt, helyreállítja a teremtés elveszített rendjét, biztonságát. Jézus új rendet akart megvalósítani az övéi között: a hatalmaskodást váltsa fel a szolgálat. Ennek a magatartásnak az örök példája a lábmosás. Ti Úrnak és Mesternek mondotok, jól mondjátok, az vagyok. Ha én az Úr és Mester lábatokat mosom, akkor nektek is így kell tenni. Példát adtam nektek. Számukra hirdeti meg programját: a hegyibeszédet, a nyolc boldogságot. Mit ígér és mit ad? Isten létének és szeretetének bizonyosságáról beszél, létbiztonságot ad, szabadságra, vigasztalásra vezet. Egy feltétele van ennek a "boldogságnak, örvendezésnek": az Istenbe, az Atyába vetett bizalom, a hozzátérés.
- A keresztény embernek Jézus főparancsa értelmében minden élethelyzetben szeretetkihívásokra kell válaszolni. Mekkora szerepet játszik a lelkiség örömében a szeretetgyakorlás?
- Isten szeretete a távlatot és erőteret adja, önmagunk ismerete és helyes szeretete a mércét, amely szerint a másikat, embertársunkat szeretni kell. "Aki igazán szeret: az cselekedete közben egyedül a másikat látja, azt, akit szeret, egyedül azt, akit meg kell segítenie." A lemondás önzetlen szeretete, a jóság az öröm, a lelki boldogság fő forrása a keresztény ember életében.
