A legtöbb ember túl nagy jelentőséget tulajdonít az anyagi javak boldogságra kifejtett hatásának, amin a fogyasztói társadalom nyomása alatt nem is csodálkozhatunk. A rossz anyagi helyzet valóban csökkentheti boldogságunkat. Ám a szüntelen gazdagodás egy bizonyos szint után már nem tudja fokozni ezt az érzést, hanem épp ellenkezőleg, lejtmenetbe fordítja - hívja fel a figyelmet Szondy Máté, az ELTE és a Kodolányi János Főiskola fiatal oktatója. Az öttalálatos lottónyertesek közül sokan például két-három hónapos eufória után még boldogtalanabbnak érezték magukat. Ez persze attól is függ, hogy kiben mennyire erős az anyagi javak utáni vágy. Ha valakinek az anyagiak habzsolása a fő életcélja, a minél nagyobb vagyon megszerzésének igyekezetét egyre nagyobb szorongás, sőt depresszió kíséri.

De nemcsak egyéni, hanem kultúrabeli különbségek is befolyásolják boldogságunkat. A távol-keleti országokban az emberek közti szorosabb kapcsolatrendszeri háló jobban véd a stresszhelyzetektől, mint a nyugati kultúra individualista környezete. Keleten boldogság lehet például egy olyan nyugodt lelkiállapot is, amelybe akár negatív érzelmek is beleférnek. Ezt a nyugati hedonista szemlélet nem tűri - mondja Szondy Máté.

Vannak aztán biológiai tényezők is, mint a fény. Jól ismert jelenség a téli depresszió, melyet a fokozott alváshormon, a melatonin termelése idéz elő. E jelenség egyik ellenszere a boldogító evés: olyan ételek fogyasztása, amelyek jótékonyan hatnak boldogsághormonjainkra. A téli ünnepek pedig erre igazán sok alkalmat adnak.

A boldogságkutatók azonban a legnagyobb jelentőséget a társadalmi tényezőknek tulajdonítják. Az egyes társadalmi rétegek közti anyagi különbségek növekedése ugyanúgy csökkenti az emberek boldogságérzetét, mint a gyenge egészségügyi ellátás, a tiszta ivóvíz vagy az emberi jogok hiánya. Persze már maga a boldogságkutatás is a jólét egyik mellékterméke. A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben kezdték Amerikában vizsgálni, mi az oka, hogy az anyagi helyzet folyamatos javulása mellett az általános életminőség szubjektív érzése nem változik. Mára Nyugat-Európában, az USA-ban és Japánban sok eredmény gyűlt össze, így például különféle - a pillanatnyi érzelmi állapotot, illetve az érzelem hosszú távú alakulását felmérő - módszerekkel tesztelik a boldogság mértékét. Magyarországon egy-két éve fedezték fel e témát, igaz, az egzakt tudományosságra törekvő pszichológia boldogság helyett a szubjektív jólét fogalmát használja. Jelenleg az ELTE kutatói Oláh Attila csoportjában a boldogságérzéshez társuló személyiségvonásokat vizsgálják, míg a Semmelweis Egyetem magatartás-kutatói Kopp Mária vezetésével a jelenség társadalmi összefüggéseit nézik. Az előbbiek olyan tulajdonságokat kutatnak, mint az optimizmus, a megküzdési készségek, illetve a megbocsátásra való hajlam. Ez utóbbi Szondy Máté szerint nem jellemző hazánkban, pedig Nyugaton azok, akik hajlamosak megbocsátani embertársaiknak, általában jobb mentális és fizikai állapotban vannak.

A magyarok karaktere amúgy is borongós, amit többnyire az ország művészete is tükröz. Ez a kutató szerint történelmünkből fakad, hiszen legtöbbször nem mi irányítottuk sorsunkat, életünket. Ez a tanult tehetetlenség érthetően növelte a depresszív, peszszimista gondolkodásmódot. A szemléletváltozás pedig hosszú időbe telik. Ahogy a pszichológiai kutatásban is. A pszichológusok száz évig a betegek lelki életét vizsgálták: azt, hogy miként hozzák fel az egyes emberek lelkiállapotát mínusz ötről mondjuk nullára. Csak nemrég jutottak oda, hogy nulláról plusz ötre segítsenek eljuttatni őket - állítja Szondy Máté.

A szeretet ünnepén pedig illik ezen a szinten lennünk, de ez gyakran csak illúzió. Az ünnep eszménye és a minket körülvevő családi állapot közti ellentét gyakran nagy feszültségek forrása. Az viszont kimutathatóan növeli a boldogságérzést, ha másokon tudunk segíteni, csak az nem jó, ha ez a tevékenység az év két napjára szűkül. A magyar kutató szerint akár ilyen módon is eljuthatunk az Amerikában élő erdélyi származású pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály által flow-élménynek nevezett megelégedettséghez. Valamiben egyébként mindenki megélheti a flow-élményt, csak ebben sokaknak segíteni kell. Ezt azonban nehezíti, hogy nálunk a boldogságkutatók eredményei az alkalmazott pszichológia eszköztárába még nem nagyon épültek be. Az új szemlélet szerint például fontosabb a páciensek erősségeire koncentrálni, mint a gyengeségeikre - ez a szemlélet hazánkban még nem vert gyökeret. A legfontosabb mégis az, hogy mára hazánkban is létrejöttek ilyen célra szerveződött lelkisegély-szolgálatok, bár anyagi lehetőségeik még korlátozottak.

Persze mindenkinek saját útja van a boldogsághoz. Szondy Máténak például a testedzés. A kutatás mellett úszóedző, kungfuzik és lovagol. Egy mindent beleadó kungfuedzés során is eljuthatok a flow-hoz - mondja. "Ilyenkor mintha megváltozna az időérzékelésem, teljesen beleolvadok abba, amit csinálok, és úgy érzem, mintha arra lennék teremtve." Úgy tartja, a sokféleség is jót tesz a kiégés ellen, bár ettől még korántsem kell félnie, hiszen egy olyan új tudományos irányzatba vágott bele, amelyben hazai szakirodalomként tanítványainak jóformán csak saját közleményeit ajánlhatja.

"Borongós a karakterünk"