Birtokháborítók utcája
A Cserszegtomajon élő Bojt család ellen három esetben indítottak birtokháborítási eljárást az elmúlt évben. Olcsón megúszták eddig, ugyanis egyetlen nap alatt többször lépnek szomszédjuk földjére, annak tudta és engedélye nélkül. Birtokháborítást követnek el, amikor játszótérre indulnak a gyerekkel, dolgozni mennek, kiugranak a boltba, de még akkor is megszegik a szabályokat, amikor kiviszik a szemetet a kukába. Telküket ugyanis nem lehet közterületen megközelíteni és elhagyni.
A különös helyzetet egy szövevényes, perekkel tarkított, négy éve kirobbant jogvita idézte elő a Zala megyei faluban. A település határában a kárpótlás során magántulajdonba került földeket parcelláztak fel 2002-ben, az új telkeket pedig eladásra kínálták. Bojt Róbert és felesége is kinézett egy telket. Kezdetben aggasztotta őket, hogy a kiszemelt telket és az utcát egy tizenkét méter széles, magántulajdonban lévő földsáv választja el, de állításuk szerint az önkormányzatnál megnyugtatták őket. Azt mondták nekik, hogy a földsáv már kisajátítás alatt áll, azt hamarosan közterületté minősítik, és járdát építenek rajta. Bojték megnyugodtak, és megvásárolták a telket. Néhány hónappal később felépítették a házukat, majd beköltöztek. Nem sokáig örülhettek azonban új otthonuknak, mert birtokháborítás miatt több eljárást is indítottak ellenük. Kiderült, hogy a telkük és az utca közötti földsáv az önkormányzat ígérete ellenére is magántulajdonban maradt - a tulajdonos pedig megtiltotta, hogy bárki is a földjére lépjen. Így Bojték azóta nem tudják birtokháborítás nélkül megközelíteni vagy elhagyni a házukat.
Bojték esete nem egyedülálló Cserszegtomajon. A bonyodalmakat okozó földdarab ugyanis egy kilométer hosszú, s csaknem húsz családi házat választ el a közterülettől. Így a Keszthelyi utca mentén mintegy száz lakó követ el nap mint nap birtokháborítást azzal, hogy hazatér vagy elmegy otthonról.
A vitákat kiváltó, máig üresen álló föld még 1999-ben, kárpótlás során került magántulajdonba. A legnagyobb tulajdonhányaddal rendelkező Viplerék azt mondják: az önkormányzat, miként azt ígérte, valóban meg akarta szerezni a területet, hogy meg lehessen közelíteni az új telkeket. Csakhogy miután elkeltek a telkek és felépültek a házak, az önkormányzat visszalépett a vásárlástól. Vipler Ferenc, miután az önkormányzattal nem jutott egyezségre, felajánlotta szomszédjainak - így Bojtéknak is -, hogy vegyék meg a területét, ha már úgyis ők használják. Velük sem tudott azonban üzletet kötni. A lakók álláspontját Bojtné Pál Szilvia egy kérdésbe sűríti: Nekünk kellene több százezer forintot fizetnünk azért, hogy kiléphessünk az utcára?
Vipler Ferenc, miután mindkét oldal elutasította, nem kereste tovább a kompromisszumos megoldást. Attól kezdve, élve jogi lehetőségeivel, akadékoskodott, ahogy és ahol csak tudott. Fellebbezett építési engedélyek, használatbavételi engedélyek ellen, beperelte az önkormányzatot a kisajátítás elmaradása miatt, olykor pedig fényképezőgéppel állt lesben, s figyelte, hogy kik lépnek földjére, majd birtokháborítási eljárások sorát indította el - úgy számolja, eddig legalább harmincat.
- Nekem sem tetszik az, hogy állandóan bíróságra kell járnom, de azt nem hagyom, hogy sajátjukként kezeljék a földem. Ha senki nem veszi meg, akkor én megtiltom, hogy bárki is rálépjen a területemre - ad magyarázatot az idős férfi arra, hogy miért szállt harcba mindenkivel, majd kijelenti: - Én semmi mást nem teszek, csak megvédem a tulajdonomat!
Noha Vipler Ferenc és a Keszthelyi utca lakói közötti viszony megromlott a birtokháborítási ügyek miatt, egy dologban azért egyetértenek: az önkormányzatot teszik felelőssé a történtekért. Szerintük ugyanis nem lenne vita, ha nem vezetik félre a telekvásárlókat, vagy valóban kisajátítják a területet.
Gyuk János, Cserszegtomaj polgármestere azt mondja, hogy a telekparcellázások idején valóban tettek ajánlatot a föld megvételére, de végül elálltak az üzlettől, mert Vipler Ferenc túl sokat kért érte. Gyuk János szerint ugyanis 25 millió volt a nagy bonyodalmat okozó, de csupán egyhektáros föld ára. Ennek az összegnek azonban csak az ötödét tudta volna megadni az önkormányzat. Ha a falu kifizetné a 25 milliót - teszi hozzá a polgármester -, akkor a szűkös, évi 400 milliós költségvetésből egyetlen fillér sem maradna a fejlesztésekre.
A három fél álláspontja nem közeledik egymáshoz, így most mindenki a bíróság ítéletére vár. Viplerék és a lakók egyaránt abban bíznak, hogy végül elrendelik a kisajátítást, s az önkormányzatnak kötelező lesz megvásárolnia a földet, ami így végre közterület lehet. A polgármester viszont, féltve a falu költségvetését, abban reménykedik, hogy megúszhatják a földvásárlást, és a bíróság úgy dönt: az ügyet a szomszédoknak egymás között kell megoldaniuk. Az ítélethirdetésig marad minden változatlan Cserszegtomajon: a lakók birtokháborítanak, Vipler úr pedig fényképezi és perli őket.
