l Schmidt Mária december 15-i (Politika és erkölcs) terjedelmes cikke után mi jöhet még? Lovas István? Bayer Zsolt? Bencsik András? Szívesen olvasok a jobboldalról jövő véleményeket is, de a fentiekből, köszönöm, nem kérek. Sajnos az első negyedévi előfizetést már feladtam.
Ötvös Alajos

l Tisztelettel megkérdezem: milyen oka lehetett annak, hogy Schmidt Mária írását közölték (Politika és erkölcs, december 15.)? Hangsúlyozom: tökéletesen egyetértek azzal, hogy vitacikkeket, akár a lap álláspontjával ellenkező, azt kérdésesként taglaló cikkeket közöl a lap. De ahhoz mégis ragaszkodni kellene, hogy a lap stílusával semmiképpen össze nem egyeztethető, mocskolódó írásokat ne közöljön a Népszabadság. Ha Schmidt Mária véleményét tisztes stílusban, érvekkel és adatokkal alátámasztva írja meg, akkor szerintem semmi kifogás nem eshet azért, mert a véleményét - bármilyen legyen az - kifejtette. Ez az írás azonban - nem mondani akarásában, hanem stílusában - alávalóan indulatos, mocskolódó, így stílusa inkább az uszítást szolgálja, mint a véleményközlést, a vitatkozást. S azt bizony a lap kikötheti - ki is kellene kötnie -, hogy minden cikke bizonyos stiláris alapkövetelményeknek megfeleljen. A főigazgató asszony mondandójára szándékosan nem pazarlok szavakat.
Korányi Tamás

A telefonügyeletre érkezett:

Úgy éreztem, mintha fejbe rúgtak volna, amikor Schmidt Mária írását olvastam, ez még a Magyar Nemzetben is durva lett volna! Sokszínűsége miatt szeretem a lapjukat, de ez már nem fér bele.

- Ilyen szemét cikk, mint a Schmidt Máriáé, hogy jelenhetett meg a lapban? Ezt normális emberek olvassák, nem a hülye fideszesek.

l Tetszett Schmidt Gábor cikke a harmadik oldalon (Befolyásos fővárosi emberek, december 15.). Már régóta beszélgettünk baráti társaságban arról, hogy milliárdos vállalkozók megvették az MSZP-t. A cikk igazolta feltételezéseinket.