Játékevolúció: az asztalról a PC-re
A virtuális valóságban folytatódó játékevolúció típuspéldája (volt) a Planethotwheels autóverseny-programja, amely a Hotwheels játékautókat helyezte számítógépes környezetbe. A Hotwheels név az egész világon kapható, vékony tengelyein gyorsan és messzire gurítható kisautókat jelent – hogy hányfélét, azt talán csak a legelvakultabb gyűjtők tudják (ráadásul a szám állandóan nő), de a Planethotwheelsben mindegyikkel lehet versenyezni. Több száz versenyautóból és különleges vonalvezetésű, alkalmanként a levegőben folytatódó pályákból lehet válogatni, az ellenfelek hozzánk hasonlóan az interneten bejelentkező játékosok. A verseny közben bemutatott kunsztokért és a jó helyezésekért virtuális pénz jár, amit a járműpark bővítésére vagy tuningolására fordíthatunk. Pontosabban csak fordíthattunk, a játék ugyanis valamiért lekerült a Hotwheels honlapjáról – eleinte még hitegették az odalátogatókat, hogy nemsokára visszatér, de immár vagy két éve híre-hamva sincs (a rajongók jelenleg a http://www.petitionspot.com/petitions/planethotwheels internetcímen gyűjtik a kedvencüket visszakövetelő aláírásokat).
A Planethotwheels ingyenes „reklámjáték” volt, a Lego viszont egy másik modellben, a műanyag hősök virtuális kalandjainak továbbjátszását pénzért kínáló kiadványokban hisz. A Bionicle játékban Mata Nui szigetét védelmezhetjük a Toák bőrébe bújva (aki már lejátszotta ugyanezt Legóval, az biztos érti hogy miről van szó, aki meg nem, az valószínűleg nem fog súlyos ezreket kifizetni a történet CD-re írt változatáért). A játékmenet kötött, azaz nincsenek alternatív pályák, de a sziget nagymértékben különböző zónákból ál, amelyek között szabadon kószálhatunk, amíg csak le nem győzzük Makutát, a sötét szellemet a földön, a vízben vagy a levegőben. A játék grafikája nem a legmodernebb, de a textúra kifejezetten szép, így az előbbi körülmény legfeljebb a kukacoskodóknak tűnik fel.
Szintén Lego-hátterű alkotás a Drome Racers, amelyben egy ifjú, de minden áron győzni akaró pilótát alakítunk. A versenypálya valójában egy hatalmas stadion (drome), de annyira nagy, és úgy be van rendezve tereptárgyakkal, hogy az már a szabadtéri terepverseny illúzióját kelti. Közel 20 autó (turbodragsterek, terepjárók, Forma1-esek és igazi furcsaságok) közül választhatjuk ki a nyerőnek hitt modellt, és a végleges konstrukciót mi magunk építhetjük össze a start előtt. Az ellenfelek meglehetősen agresszív eszközökkel – rakétákkal, aknákkal, fénybombákkal – próbálnak minket megakadályozni. Az egész nagyon izgalmas és magávalragadó, ráadásul a grafikájáról sem lehet semmi rosszat elmondani.
A Lego Star Wars II-nek már a neve is elárulja, hogy ezt is a nagy múltú dán játékgyár csillagok háborúja-készlete ihlette. Ez a program egészen különleges játékélményt nyújt, erről a félig-meddig beavatottaknak elég talán annyit elmondani, hogy egyedül a fénykarddal több mint húszféle trükkre vagyunk képesek, a pályák változatossága elképesztő, a grafika pedig olyan fejlett, hogy a szándékosan komikusra hangolt mozgáselemekről is pontosan tudhatjuk: ezt a tervezők szándékosan formálták ilyenre, hogy jókat nevessünk rajta játék közben. A hangeffektusokat egy az egyben a filmből importálták, nagyon „valósághűek”. A játékban a legkreatívabb ötlet a Free Play üzemmód, ebben kedvünkre átírhatjuk és újrajátszhatjuk a történetet, ha a filmbeli befejezés valamiért esetleg nem tetszett.