Az osztrákok maguk is igyekeznek zöldíteni a világban róluk kirajzolódó képet: mindig az elsők között csatlakoznak a globális zöldkezdeményezésekhez, és az uniós - az egész világon a legprogresszívebbnek számító - környezetvédelmi szabályozás kialakításában is kulcsszerepük volt. Ám ha Budapest felől vizsgáljuk a nyugati szomszéd arculatát, azt találjuk, hogy bántóan hiányzik róla a zöld szín. Mifelénk a sógor rendre a másik orcáját fordítja, azt, amelyik rendre elpirul, ha közös (?) zöldügyeink kerülnek szóba.

A szomszédos ország a saját területén saját polgáraival is kérlelhetetlenül szigorú, ha a környezetről van szó: ott nem számít bocsánatos bűnnek, ha valaki lejárt zöldkártyával autózik, és könnyen rács mögé lehet kerülni állatkínzásért vagy az erdőszélre kiengedett fáradt olaj miatt. Ez a szigor azonban elpárolog, amint a keleti határhoz ér: ha a szennyezés garantáltan elhagyja az osztrák "felségvizeket", akkor a legendásan rideg ottani hatóság hirtelen rugalmassá és megengedővé válik (olyannyira, hogy amíg osztrák földön van, a magyar élelmiszerbotrány osztrák gyanúsítottjának sincs sok félnivalója).

Aki azt hinné, hogy ez a kétarcúság mai keletű, és a habosított Rába vagy a Szentgotthárddal átellenben a túloldalra tervezett (de a mi orrunk alá füstölő) hulladékégető ügyével kezdődött, az lapozzon egy kicsit vissza a krónikákban. Osztrák pénzintézetek skrupulus nélkül (és mellesleg állami jóváhagyással) finanszírozták az európai környezetvédelmi botránykőnek számító bős-nagymarosi vízmű építését, és a Vas megyében komoly természetkárosítás árán kibányászni tervezett lignitet is örömmel eltüzelték volna egy ausztriai, de a gázokat hozzánk eregető hőerőműben (erről a '70-es években kormányközi megállapodás is született).

Mielőtt azonban könnyelmű ítéletet mondanánk a kétkulacsos osztrák zöldpolitikáról, nézünk körül egy kicsit idehaza is: a Duna magyar területen válik fürdésre alkalmatlan kanálissá, és így megy tovább Szerbia felé, s alighanem a Tisza alsó szakaszán élők sem örülnek Szeged szennyvizének. Európa közepén nemcsak a szélnek, hanem a környezetszennyezésnek is van uralkodó iránya: az utóbbi mindig a fejlettek felől a kevésbé fejlett területek felé mutat.