A higany - a tenger alatti robotokkal vett talaj- és vízminták tanúsága szerint - máris több száz méteres körzetben erősen megfertőzte a tengerfeneket, ezért itt évek óta tilos a halászat. Két éve még a kiemelést fontolgatták, de a veszélyre való tekintettel az első, primitív csernobili “szarkofághoz” hasonló megoldást eszeltek ki. Különleges szigetelőrétegek alá temetik a tenger fenekén heverő roncsot, veszélyes rakományával együtt.

A fedélzeten lévő, több mint 1500 tartályban Hitler parancsára csaknem hetven tonna higanyt vittek volna Japánnak. A náci vezér Japánban látta utolsó reménységét, ezért indította el az U-864-et, fedélzetén a higannyal, a világ első sugárhajtású vadászbombázóját, a Messerschmitt-262-eseket hajtó Jumo004 motorokkal, a V-2 ballisztikus rakéták irányítórendszereivel. Arra számított, hogy a német motorokkal és technológiával épített japán vadászgépek, rakéták megfordítják a hadiszerencsét, és vereséget mérnek az amerikaiakra.

Az U-864-et a brit Venturer tengeralattjáró süllyesztette el egészen kivételes körülmények között. A Bletchley Park legendás hírű kódfejtői desifrírozták a náci hadvezetés és a japánok táviratváltását. (Az U-864 a norvégiai Bergenből indult volna Japánba.) Az angolok nemcsak a kifutás helyét, idejét, hanem a hajón tartózkodó német és japán tudósok nevét is tudták. Így is óriási szerencséje volt a Venturer 25 éves kapitányának, Jimmy Laundersnek. Sikerült neki, ami korábban senkinek: a tenger felszíne alatt kilőtt torpedóival eltalált egy tőle csaknem három kilométerre, ugyancsak a víz alatt cikcakkban manőverező másik tengeralattjárót. Launders kifundálta, hogy a rendelkezésére álló négy torpedót sorozatban, 17 másodpercenként kell indítania, hogy valami esélye legyen a találatra. Három torpedója elúszott a semmibe, az utolsó, a negyedik azonban derékba kapta a korábban kilőtt torpedók elől menekülő, lemerülő U-864-et, amely végül kettétört, és 73 utasával a hullámsírba merült.