Az FKF Zrt. máris azzal sokkol, mit csináljunk a fenyővel, és főleg mit ne, ha elmúltak az ünnepek.

A cég felhívja a figyelmet, hogy a fenyőszállítás, ahogy eddig, úgy most is szervezett formában zajlik majd, egyúttal pedig felhívja a figyelmet, hogy ne, ismétlem, ne hajítsuk ki a fát  az úttestre, a parkokba, zöldterületekre, ezzel szemben tegyük a kuka mellé, ha lakótelepen élünk, akkor pedig a kijelölt gyűjtőhelyekre, amelyek címe itt olvasható.  A társaság ezekről a helyekről (is) folyamatosan gyűjti majd a letarolt karácsonyfákat, amelyeket a szemétégetőbe visz, ahol a fák árammá és távhővé  válnak, vagyis nem éltek teljesen hiába, bár ez nekik sovány vigasz. 

Korábban elég vad történeteket írtunk a vízkereszt-környéki fenyőhajigálásról, a kedvencünk az volt, amelyben a főszereplő a panelhéz nyolcadik emeleti ablakán át szabadult meg a fájától, de a hatodik emeleti dobásról szóló mese sem volt rossz. Az FKF Zrt. szóvivője, Szegedi Péter tavaly viszont már azt mondta, hogy ezek a sztorik egyre ritkábbak, a budapestiek mintha évről-évre fegyelmezettebben, rendesebben válnának meg a leevett karácsonyfáktól, annyira, hogy sok lakó már arra is ügyel, hogy igazodjon a környékén hatályos szemétszállítási rendhez: a kukáskocsi érkezésének napján vagy előző este teszi ki a járdára fenyőjét.

És most jön a rossz hír: miközben a városban - higgyünk Szegedinek - rendezettebb a kép, a budapesti- és környéki erdőkben egyáltalán nem csökken a kupleráj, sőt. A budapesti erdészet szóvivője szerint minden évben ezerszámra hajigálják ki a fákat az erdei parkolók, utak melletti zöldbe, abból a tételből kiindulva, hogy a zöldnek nem árthat a zöld.

Lomniczi Gergely szerint viszont nagyon is, méghozzá többféleképpen. A fenyő először is - nagy gyanta-tartalma miatt - nagyon lassan bomlik le, akár tíz évig is elrothadgat a borókabokor alatt, ahol ugye,  különösen egy természevédelmi területen, semmi keresnivalója. Még nagyobb baj azonban, ha ahova egy fenyőt kidobtak, oda hamarosan követi a többi, lassan egész kis dombok alakulnak ki, és olyan szabályos szemtdomb-formát vesznek fel, hogy kisvártatva felbukkan mellettük/rajtuk a sittes-zsák, a tükrösre hajtott téligumi, meg a nagyi félautomata mosógépe. A parkerdő-gazdaság persze folyamatosan igyekszik javítani a táj esztétikáját, aprítógépeket visz a tetthelyekre és megpróbálja menteni a menthetőt - aprítva gyorsabban bomlik a fenyő - de a nagy számok törvényéből adódóan sose ér a kármentés végére.

Lomniczi megjegyezte: sajnos az erődkben egyáltalán nem kel Vízkeresztig várni, hogy felbukkanjanak a levitézlett karácsonyfák, az első kupacok már szenteste, vagy karácsony első napjának hajnalán megjelennek; a jelek szerint elég sok kereskedő él köztünk, aki a budai hegyekben tolja le a platóról a nyakán maradt árut.

Az erdõszélre kidobott fenyõk komposztnak sem jók