Noha klasszikus baletten nevelkedett, Kováts Gergely Csanád a show-táncban lett háromszoros világbajnok. Ebben a kategóriában nyert világkupát, itthon Ki mit tud?-ot, néhány nappal ezelőtt pedig egy televíziós tehetségkutató versenyt.

- Már a Táncművészeti Főiskolán tanultam, amikor versenyezni kezdtem - meséli Kováts Gergely Csanád. - Kétszeres világbajnokként elhittem magamról, hogy már verhetetlen vagyok, és nem készültem alaposan a harmadik világversenyemre. Végül a dobogónak csak a harmadik fokára állhattam fel. Nagyon elszomorodtam.

Csanád ekkoriban már profi volt, a Magyar Állami Balett kartáncosaként dolgozott.

- A társulatban nem nézték jó szemmel, hogy a balettől eltérő stílusban is sikereket érek el. Seregi László koreográfus például csak diszkóbébinek hívott.

A pályán beteg édesanyja indította el Csanádot. Négyéves volt, amikor a Magyar Televízió táncversenyt közvetített. Ahányszor csak megszólalt a zene, a pécsi kisfiú táncolni kezdett. Édesanyja tanárhoz vitte, Csanád tízévesen már a Táncművészeti Főiskola hallgatója lett. Ekkor még nem is sejtette, milyen kemény évek várnak rá. Őt már akkor is csak egyetlen dolog érdekelte, a tánc. Erőt pedig az édesanyja sorsából meríthet.

- Tudom, hogy anyukám a génjeiben hordozza a zene és a tánc szeretetét, noha ő a gyermekparalízis miatt sosem táncolhatott. Viszont évekig zongorázott. Furcsa, hogy szinte minden családtagom vonzódott a művészethez, az egyik nagyapám például, aki hídépítő mérnök volt, festészettel is foglalkozott, és parkett-táncosként is sokan ismerték. A másik nagyapám fül-orr-gégész orvosként praktizált, esténként pedig dzsesszzongorista volt - meséli a fiatalember.

Amikor Csanád Budapestre került a tánc miatt, lakhatott volna kollégiumban is, ám a szülei úgy döntöttek, nem hagyják magára a nagyvárosban. Először csak édesanyja költözött vele Budapestre, mivel nem volt pénzük albérletre, mindketten munkásszállón laktak - egy szobában. Csanád így emlékszik erre az időszakra:

- Annyira magával ragadott az iskola, a tánc, hogy nemigen foglalkoztam a rossz körülményekkel, a szobában felbukkanó csótányokkal, a hangos szomszédokkal. Amikor a szüleim meggyőződtek arról, szeretem és jól végzem az iskolát, eladták a kis pécsi lakást, s édesapám is utánunk jött.

Bár a család ismét együtt volt, a pécsi lakás árából, hitelek nélkül, nem futotta volna a fővárosi otthonra. Ráadásul édesapját ekkoriban súlyos betegség kínozta. Csanádnak hamar fel kellett nőnie: már 12-13 évesen kénytelen volt pénzt keresni.

- Hétvégente diszkókban táncoltam, hogy törleszthessük a kölcsönt. Néha nagyon megterhelő volt, állandóan fáradt voltam, ráadásul az iskolában is titkolnom kellett a hétvégi munkáimat. A házirend ugyanis tiltotta, hogy iskolán kívül táncoljak.

Azt mondja, cseppet sem bánja, hogy hamar megedzette az élet. Mivel szeret győzni, így legalább megtanulta, hogy szorgalom, kitartás és alázat nélkül nem nyerhet.
Képgaléria a Megatánc döntőről