Az első magyar "pundit"

A "pundit" az amerikai politikai élet szerves hozzátartozója. Nem politikus, nem is hiteles politikai elemző. Olyan politikai kommentátor, aki támadó, szatirikus, sokszor ízléstelen politikai kommentárokat ír, vitákat provokál azért, hogy szórakoztasson. Vagy ami még jövedelmezőbb, az amerikai tévé politikai műsoraiban meghökkentő kijelentésekkel a tévé képernyője előtt tartsa a nézőt, legalábbis a következő WC-tisztító reklámig.
A pundit nem humorista, feladata a meghökkentés, a szórakoztatás, a bonyolult politikai témák fekete-fehérre egyszerűsítése. A pundit szerint mindig van egyszerű megoldás, és "aki nincs velünk, az ellenünk van".
A jobboldali (republikánus) pundit hölgyek festett szőkék és kék szeműek (Ann Coulter a leghírhedtebb közöttük), a balosabbak (a demokraták) barna vagy fekete hajúak (mint a New York Times Maureen Dowd-ja).
A punditokat persze senki nem veszi komolyan. Sőt a punditok maguk lennének legjobban meglepve, ha valaki esetleg komolyan venné őket. Azért vannak, hogy a publikum elszörnyedjen, megvegye az újságot vagy nézze a tévét.
Schmidt Mária "pundit" írását (Politika és erkölcs, december 15.) sem szabad komolyan venni. Válaszolni sem érdemes rá, hiszen valószínűleg maga lenne meglepve a legjobban, ha valaki válaszra méltatná.
A jobboldali punditok itt az USA-ban is imádják az "erkölcs" szót. A balosok inkább az öngúny szarkasztikus fegyvereit használják. Az "erkölcsi alapon" támadó jobbosok mindig szórakoztatóbbak. Ők mindig "behozzák a közönséget", talán azért is, mert itt mindenki tudja, hogy azoknak, akik erkölcsről prédikálnak, mindig van valami kis "vaj a fejükön".
Legutóbb a családi élet bibliai tisztaságáról évtizedekig mennydörgő Haggard plébánosról derült ki, hogy évek óta egy homoszexuális prostituálttól vett kemény drogokat és pásztorórákat. Vannak szomorú esetek is. Alan Berg denveri balos rádiós punditot egyszerűen lelőtte egy vele egyet nem értő jobbos rádióhallgatója.
Mielőtt Schmidt Mária végleg punditságra adja a fejét, érdemes lenne elgondolkodnia, vajon megéri-e?
Szerintem Schmidt megszívlelhetné Emma Goldman híres figyelmeztetését. "Azok, akik üvegházban laknak, jobb, ha nem vetnek követ másokra."

Lázár György
Kalifornia

Kényszerűség

Nem osztom Miklós Gábor afeletti enyhe morgolódását, hogy az illetékesek nem engedik megrendezni a szokásos év végi korcsolyázást a Parlament előtt (A kormányt jégre vitték, november 30.). Kifogásait és érveit nem akarom kritizálni, inkább néhány szempontot ajánlanék szíves figyelmébe.
A legfontosabb: a Kossuth tér az ultraellenzék számára még most is mitikus, mondhatni kultikus helynek számít, amit nem is titkolnak, és csak az alkalomra és lehetőségre várnak, hogy ismét ott intézzék az ország szempontjából, részükről fontosnak ítélt sürgős "kis- és nagy dolgaikat". Ezeket a randalírozó szabadcsapatokat könnyelműség lenne rászabadítani a térre. Én sem örülök a mai, kényszerű helyzetnek, de még mindig inkább harminc-negyven méterről gyönyörködöm az ország házában, mint nézem közelről a dühöngők hátát. Aztán. Miután zömmel gyerekekről van szó, többszörösen körültekintőnek kell lenni. Nem szabad őket közel engedni a rossz emlékű hőbörgőkhöz, öszszevegyülni velük meg pláne nem lenne jó. Éppen a még mindig napirenden lévő augusztus 20-i események kapcsán hangzik el gyakran, hogy mindaz elkerülhető lett volna, ha a készülődő veszedelmet megelőzően, idejében hívják fel a figyelmet a fenyegető következményekre. Az naivság, hogy a bajkeverőket öltözékükről, "kellékeikről" pillanatok alatt fel lehet ismerni. Vigyázni fognak arra, hogy elvegyüljenek. De ha mégis. Milyen szórakozás az, amikor tettre kész rendfenntartók fürkésző tekintetének kereszttüzében lehet csak csúszkálni, és milyen hangulat alakulhat ki ott, ahol a rend érdekében "be kell avatkozni"? Mert be kellene, az biztos.
Azon viszont érdemes lenne elgondolkodni, hogy azt a pénzt, amin egy ilyen alkalmi korcsolyázóplaccot felállítanak, üzemeltetnek, majd szétkapják, nem lenne-e egyszerűbb a városligeti műjegeseknek odaadni, hogy annak fejében a karácsonyi szünidő alatt legalább a diákokat ingyen beengedjék.

Gerencsér Emil
Budapest

Egy "jó márka" garanciája

Azt írja Batka Zoltán a Népszabadságban, hogy az utóbbi nyolc évben megfeleződött a háztartási gépek élettartama a korábbi gyártmányokhoz képest (Koravén hűtők, vasalók, mosógépek, november 20.).
Tapasztalatom szerint ez a megállapítás túlságosan optimista még a jó márkanevű termékeknél is.
Múlt év októberében 84 000 forintért vásároltam kerámialapos villanytűzhelyt egyéves garanciával. Tíz nap múlva a rajta főzött folyadék kifutott, és két kapcsolóban is zárlat keletkezett. Ezt jeleztem a vevőszolgálatnak. A kiküldött szerelő megtisztította az érintkezőket, és a tűzhely újra működött. Mivel semmit nem tudott tenni azért, hogy ha ismét kifutna a leves, ne legyen zárlat, kértem az Indesit Kft.-t, hogy a készüléket egy biztonságosabbra cserélje ki. Ezt a cég azzal tagadta meg, hogy "a hibajelenség a kifutott folyadék hatására keletkezett, amely nem minősül rendeltetésszerű használatnak".
Válaszomban ezt elutasítottam azzal, hogy a tűzhely rendeltetésszerű használata a főzés, és itt előfordulhat, hogy kifut az étel. Rámutattam, hogy korábban húsz évig volt magyar gyártmányú villanytűzhelyem, de soha nem fordult elő, hogy hasonló ok miatt az meghibásodott volna!
Próbáltam a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséghez fordulni, de megtudtam, hogy egy 1997-es törvény szerint már nincs hatósági jogkörük, és csak tanácsot adhatnak. Gyakorlatilag a bírósághoz kellene fordulnom. Úgy látszik, hogy a parlamenti képviselők között sok az ügyvéd és jogász. Ezért terelik a fogyasztók panaszait a bíróságok felé!

Kardos Márton
Lőrinci

Levélturmix

A vadliberálisok szemében a magántulajdon az Isten, az állami tulajdon a Sátán. Ennek a jegyében Kóka miniszter úr már megint a Szerencsejáték Zrt. privatizálását szeretné kierőszakolni. Nem szeretem az aranytojást tojó tyúk hasonlatát, mert igen rossz emlékeim fűződnek hozzá az ötvenes évek elejéről, de erre tényleg nehéz mást mondani. A Szerencsejáték Zrt. a létező legstabilabb, legkikezdhetetlenebb forrásból termeli a pénzt az állam számára: az emberi ostobaságból. Ezt a forrást másnak átadni hihetetlen felelőtlenség lenne. Nem véletlen, hogy a szerencsejáték cégek tulajdonlására lényegében csak két modell létezik a világban: vagy az állam tulajdonában vannak, mint eddig nálunk, vagy mint például az USA-ban, ilyen-olyan titkos áttételeken keresztül a legnagyobb bűnözői csoportok, a maffia tulajdonában.

Válas György
Budapest

Véleményem és az értelmező szótár szerint is hazudik az, aki szándékosan valótlant mond. Zoltai György tehát téved, amikor Hazudik a miniszter című olvasói levelében (december 4.) azt állítja, hogy Szekeres Imre hazudik. A miniszter lehet, hogy nem végzi jól a dolgát, lehet, hogy nem ismeri a rá vonatkozó jogszabályokat, de nem állítanám róla, hogy hazudik. Véleményem szerint ugyanis a hazudás jellemhiba, a tévedés lehetősége viszont minden döntésben benne van. Mindnyájan hozhatunk rossz döntéseket, amelyekért - egyetértek Zoltai úrral - vállalni kell a felelősséget, ez alól a miniszter sem lehet kivétel.

Szeifertné Tóth Erika
Százhalombatta

Kelemen Csaba írásának egy helyén (A félreérthetetlen félreértése, december 13.) - nevemet nem, de reakciómat megemlítve - ezt írja: "Megmosolyogtató (árulkodó?), hogy a 168 Óra és a kuruc.info egy mondatban említése milyen visszhangot váltott ki némelyekből." Megállapítása szerint "A két orgánum pusztán azért került egymás mellé, mert ez volt az a két lap, amely megszólalásra akarta bírni a köztársasági elnököt." Lehet. De - miként hallik - lehetett más oka is, ki tudja? A tény azonban az, hogy a "nyilas hagyományokat folytató portál" egy lapon említődött a 168 Órával. Az ok - főként, ha az indok rejtve marad - érdektelen, a végeredmény - a hermeneutika legalapvetőbb szabályait figyelembe véve - annál kifejezőbb (árulkodóbb?). Ám van ennél még fontosabb is: hacsak nincs valami rendkívüli indíték, miért is veszi egyáltalán a szájára a köztársasági elnök annak a médiumnak a nevét, amelyről "Mindenki tudja, hogy... egy nyilas hagyományokat folytató portál"? Ez itt a bökkenő.

Gábor György
valláspolitikai szakértő