Az Eurobarométer felmérése szerint meglehetősen szélsőségesen viszonyulunk az Európai Unióhoz. Ha a bővítés kerül szóba, élen járunk a nyitásban. A megkérdezett magyarok kétharmada támogatja ugyanis Románia és Bulgária csatlakozását. Nálunk jobban - háromnegyedes arányban - csak a lengyelek és a szlovénok lelkesednek a bővítésért. Az ellenpélda Ausztria és Németország, ahol ez az arány mindössze harmincszázalékos. Az átlagnál többen támogatják nálunk a közös védelmi és külpolitikát is.

Korántsem ennyire hízelgő a végeredmény, ha az a kérdés: jó dolog-e az EU-tagság. A magyaroknak csak 39 százaléka felelt igennel, pesszimizmusban csak a britek, az osztrákok és a finnek járnak előttünk. Pedig idén tavasszal még tíz százalékkal, tavaly tavasszal pedig négy százalékkal volt jobb a hazai eredmény. Az uniós átlag 53 százalék, Írországban, Luxemburgban és Hollandiában pedig 70 százalék fölötti azok aránya, akik szerint érdemes volt csatlakozni Brüsszelhez.

Ami a jövőképet illeti, a franciákkal holtversenyben mi vagyunk a leginkább borúlátóak, mondván, rossz irányba mennek a dolgok. A portugálokkal értünk egyet abban (74 százalék), hogy az EU-ban nagyobb egyenlőségre lenne szükség, akár az egyéni szabadságjogok korlátozása árán is. A negatív képet némiképp enyhíti, hogy jelentős a bizodalmunk az uniós intézményekben (Európai Bizottság, Európai Parlament) - ez az uniós államok többségére nem igazán jellemző.

A kép tarkaságát emeli ki reakciójában Ágh Attila, jelezve, hogy a politológiai és a szociológiai szakma ezt az állapotot kognitív disszonanciának nevezi. Ez azt jelenti, hogy több, hasonló témájú kérdésre ellentétes válaszok születnek. Nyilván nem növeli az unió presztízsét a leleplezett élelmiszerbotrány, és az sem, hogy a politika gyakran takaródzik Brüsszel elvárásaival. Példaként hozható fel mondjuk a konvergenciaprogram, amely ugyan jót tesz az országnak, de a keserű pirulát az uniós elvárásokra hivatkozva adják be a társadalomnak.

- Az uniós tagság - mondja a politológus - ráadásul változásra, a reformok elfogadására ösztökéli a magyar társadalmat. Egyébként ezt teszi most a német kormány is - fűzte hozzá Ágh Attila, aki szerint a csatlakozásnak azt az áldását, hogy szabadon utazhatunk, már megszokták az emberek, a schengeni határok év végi eltörlése ezért nem okoz felszabadultságot. Ugyanakkor Ágh Attila kizártnak tartja, hogy a forró belpolitikai ősznek hatása lehetett a felmérés végeredményére, sőt kiemeli, hogy más kutatások szerint a magyarok döntő többsége büszkén vallja magát európai polgárnak.

Az egykori EU Kommunikációs Közalapítvány másik tagja, Gerő András szerint sincs hatásuk a belpolitikai vitáknak az Európai Unió magyarországi elfogadottságára. A történész úgy látja, minket inkább Brüsszel bürokratikus működése zavar. Olyan a szemünkben az EU, mint egy állam, amely megszabja döntési szabadságunkat, ránk kényszerít normákat, szabályokat. Ez persze igaz, de az uniós tagságnak nagyon fontos csillapító hatása van a hazai közélet gondjaira - vallja Gerő András.

Mûveleti terület Európa közepén