Szabad-e vagy sem: az Egyesült Államokban halálra ítélhetőnek találták Zacarias Moussaoui francia állampolgárt a szeptember 11-i merényletekkel összefüggésben. (Végül úgy döntöttek, hogy töltse egész életét börtönében.)

Nem arról van most szó, hogy barbárnak találja-e Európa az állami kivégzést. (Ma már, persze. Faludy György még nyilvános akasztást is láthatott a '30-as évek Párizsában.) Hanem az: mit kezdjen az Európai Unió egy diktatórikus rendszerrel, amely a megfigyelők egybehangzó véleménye szerint nem biztosította a bolgár ápolónők és a palesztin orvos számára az elfogulatlan tárgyalást? Különösen, hogy két hét múlva - Bulgária EU-csatlakozásával - immár saját állampolgárait tudhatja a líbiai siralomházban.

Nehéz okosnak lenni. Kadhafi ezredes a Lockerbie-merénylet megrendelésétől sem riadt vissza, feltehetőleg nem néhány kórházi alkalmazott szenvedése fogja meghatni. Noha a külvilág neheztel majd rá, nem először történne ez meg vele. Otthon viszont kihasználhatja a primitív népharagot. Az orvosokat nem is olyan nehéz eleve rosszban sántikáló, fondorlatos módszereket alkalmazó, tudásukkal visszaélő "fehér köpenyes gyilkosoknak" bemutatni - elég Sztálinig visszalapozni a történelemkönyvben. Az EU - és minden tagállama, beleértve a bolgárokat - elvi alapon elutasíthatja ugyan Kadhafi minden, nagyon is átlátszó zsarolási kísérletét, de ez nem fogja megmenteni a halálraítélteket.

A (pár nap múlva immár) huszonhetek úgy is dönthetnek: belemennek az ezredes játszmájába. Kadhafi - egyszerűen szólva - azt akarja: a Nyugat egy kicsit pitizzen neki. Már az is kissé kínos (s bár a végső felmentés igazolná majd), hogy az EU szerint a líbiai "hatóságoknak" lehetne odahatniuk. Ha Európa vállalja a macska-egér játékot (amelyben nem ő a ragadozó házikedvenc), úgy a Tripolival mindig különleges kapcsolatot ápoló olaszok és máltaiak révén tapogatózhatna, kérhetne méltányosságot, ígérhetne be ezt-azt.

Kadhafi pontosan érzi: az EU bevándorlási és energiagondjai közepette Afrika kapujában lévő, szénhidrogénekben gazdag országa most felértékelődött. Azt pedig nyilván örömmel szemlélte, hogy a Lockerbie-ítéletet követő kárpótlási ajánlata, majd az atomsorompó-egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvének aláírása nyomán az EU elhitte: immár kezes báránnyal van dolga. Pedig utólag aligha igazolható Romano Prodi bő két évvel ezelőtti, még európai bizottsági elnöki minőségében tett látogatása a diktátor szirti sátrában, a líbiai forradalom 35. évfordulóján. (Egyedüli nyugatiként ment el, amúgy is az országban töltött szabadságára hivatkozva.) De ha már elment, menjen még egyszer! - ezúttal olasz kormányfőként. Hat emberi élet a tét.