A gazdák segítséget kaphattak a telepeken felhalmozódott és folyamatosan termelődő szervestrágya-készletek csökkentéséhez, felhasználásához is: ez azért is indokolt, mert az elmúlt évtizedben az állattartó telepeken évente keletkezett és tárolt szerves trágya menynyisége lényegesen meghaladta a felhasználás mértékét.

A megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások szakemberei szerint az elmúlt időszakban az állatjóléti támogatást igénylők közül sokan azonban kiestek a rostán - volt, aki a beruházáshoz szükséges önrészt nem tudta előteremteni, mások a formanyomtatványokat töltötték ki rosszul, vagy nem feleltek meg bizonyos előírásoknak. Állatjóléti támogatást például csak azok igényelhettek, akik a telepre vonatkozó környezetvédelmi előírásoknak megfeleltek, ellenkező esetben csak környezetvédelmi beruházásokra vonatkozó támogatást kaphattak. A szakemberek abban bíznak, hogy a pályázati kritériumok a jövőben valamelyest változnak, enyhítenek egyes szabályokon, s akkor az eddiginél többen juthatnak hozzá a támogatásokhoz.

De vajon milyen konkrét haszna van annak, ha egy szarvasmarha nem nedves, párás istállóban, hanem fűtött helyiségben van, s ha egy tyúkot szűk ketrecek helyett a szabad ég alatt tartanak? Nos, több állatorvossal beszélgetve kiderült: a jóléti intézkedésekkel nem csak az állatok komfortérzete növekszik, hanem a minőségük, értékük is. Az a tehén, amelyiknek hideg, nedves környezetben kell élnie, az energiái egy részét nem a tejtermelésre, hanem testének felmelegítésére fordítja - vagyis csökken a tejhozama. Hasonló a helyzet akkor is, ha szűk helyen tartanak sok szárnyast: a mozgás hiánya növeli a stressz érzését, s ez a hús minőségére is kihat.

Nem szabad azonban átesni a ló túlsó oldalára sem: fejlett államokban - például Norvégiában, Dániában - a szarvasmarha tartása már teljesen modernizált, az állatok etetését számítógép vezérli, s ugyancsak gép szabályozza az istállóban lévő hőmérsékletet. Az északi államokban, egy időben már annyira automatizálttá vált a tehéntartás, hogy a gazdák egész évben, az istállóban tartották a teheneket, automatikus volt az etetés, az itatás, a fejés. Pár éve viszont törvény kötelezi az ottani gazdákat, hogy nyáron meghatározott időszakban kötelesek a teheneket a szabadban tartani.

Sokan állítják: az állatok fejlődésén meglátszik, hogy goromba, vagy jólelkű ember gondozza őket. Az Alföldön például számos állattartó telepen fogadnak napszámosokat Románia magyar lakta területeiről: azt vallják, az erdélyi emberek különleges tehetséggel képesek ellátni a jószágokat - a szó szoros értelmében gondozzák őket. A tapasztalatok szerint állatszerető szemlélettel gazdálkodnak a biotermelők is: Berekfürdőn, egy természetes körülmények között működő gazdaság tulajdonosa a vakon született borjút sem küldte vágóhídra, hanem az anyatehén mellett hagyta felnőni. Kiderült: a "hibás" állat majdnem olyan jól elboldogul a csordában, mint a többi tehén.

Nagy József szakállasi juhász