"...az életnek egyetlen olyan területét se lehet említeni, még mutatóba sem, ahol csökkent volna a távolság a cigány és a nem cigány lakosság között. Távolság? Talán inkább szakadék..." - - fórumunkon válaszolt a kérdésekre a Cigánykerék című elemzés szerzője, lapunk főmunkatársa, Czene Gábor.

•  A vita teljes szövegét fórumunkon olvashatják.

A kérdések és a válaszok:

Irriga:  Sajnos cigányügyben a helyzet romlik.
A jelenlegi koala két helyen is rontatta a helyzetet.
1. a családi segély iskolátogatáshoz kötésének eltörlésével.
2. a szociális segélyek családi segélyhez csapásával.
A hátrányos helyzetűeknek a büdös életben nem lesz esélyük a javulásra, ha nem végezik el az általános iskolát és nem fejezik be valamilyen nappali képzésű középfokú intézményt!
Ezt viszont csak ők tehetik meg!

Czene Gábor:  A segélyezési rendszerrel szerintem is nagy gondok vannak, és azzal is egyetértek, hogy az iskolalátogatási kötelezettség eltörlése nem volt jó lépés. Az is tény, hogy senki helyett nem végezheti el más az iskolát. De: a cigányok jelentős része olyan vidéken él, ahol nincs a faluban általános iskola, ha esetleg van, az is olyan, hogy inkább ne lenne. Gimnázium pedig se közel, se távol. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az oktatásban mennyire veszik figyelembe a cigányok igényeit. (Úgy gondolom, hogy nem a gyerek van az iskoláért, hanem fordítva.) Külön téma a szegregáció, az elkülönítés. Ilyen körülmények között ne is reménykedjünk abban, hogy "esélyük lesz a javulásra". 

Attendee:  Eljutnak-e az üzenetek, - politikaiak, vagy szociálisak, bármelyik - a cigányokhoz? Átvitt értelemben kérdezem, nem az baj, hogy azt sem tudjuk, mely nyelvet beszélik a cigányok? Nem az a baj, hogy a sok megélhetési roma, mind a saját nyelvét beszéli csupán, - vajdák, Lungo Drom, most nem jut eszembe több, de biztos vagyok abban, hogy még sok van - míg akiknek szólnának, azok is a saját nyelvüket beszélik csupán? Nem lehet az baj, hogy a roma ügyekben tett megnyilvánulások összeségében kakofónikusak, és nem is lehet nem is alakulhat ki így más hangzat?

Czene Gábor:  Kevés üzenet jut el a cigányokhoz, kétségtelen, és ami eljut, annak sincs hitele. Ne csodálkozzunk, ebben az országban annyiszor verték már át a romákat (és a nem romákat is), hogy ma már senki nem hisz el semmit. Ráadásul az "üzenetek" is állandóan változnak. Ez a baj... 

Rozmár:  Topik cime: Cigányügyben nem történt semmi. Dehogynem törtent: az történt hogy megint nem történt semmi. Hacsak nem számitjuk valaminek a külőnféle alibiszervezeteknek kifizetett pénzeket.Ugyan mitől-kiktől történt volna bármi is? Hiszen még az sem derült ki, mi is lenne az a valami, aminek történnie kellett volna. Nem kellene már számonkérni az illetékeseket a nemtörténésekről? Dehát ki is kérje számon. Akiknek ez lenne a dolguk, nem motiváltak, mert ebből a témából nemigen látnak lenyúlnivalót.

 Czene Gábor:  A lenyúlás össznépi műfaj, az élet minden területén nagy divatja van. Ha nem így lenne, akkor se tudnám, hogy kitől mit lehet számonkérni. Mire elindulna egy program, addigra új kormány jön. Ha marad a kormány, akkor a programért felelős illetékes elvtárs lesz más. Az állandó átszervezések közben mindenki a másikra mutogat, vagy igyekszik csendben meghúzni magát, nehogy rájöjjön valaki, mi is lenne a dolga. Újságíróként én annyit tehetek, hogy ezt időről időre megírom. 

B.L., IEP de Paris, harmad éves hallgató:
Tisztelt Czene Úr! Mint az egyik legfiatalabb generáció tagja, értetlenül állok a magyar politikai elit roma politikája, annak hiánya előtt… A magyarországi roma közösség felkarolása mindannyiunk közös érdeke. Teszem ezen állításomat a demográfiai mutatók fényében, melyek egyértelműen a magyar társadalmon belüli roma közösség arányainak érzékeny erősödését mutatják az elkövetkező évtizedekben. Hosszútávon nem látok realitást a romaság "másodlagos állampolgári" státuszának fenntartását, a társadalmi kirekesztésüket. Megoldásként nem a roma közösség minden áron való integrálását látom (mint ezt bizonyítja a több évtizedes, évszázados "erőlködés" hiábavalósága), hanem a különböző kultúrák egymáshoz illesztésében, az előnyös oldalak kihasználásában látom (mert igenis vannak ilyen pontok is). Sajnálattal látom a magyar társadalom nagy hányadának végtelen rasszizmusát, nevezzük nevén a dolgot: felsőbbrendű érzetét a roma kisebbséggel szemben, és ha a jövőbeni perspektívákra tekintek, a dolgok változatlansága estén rendkívül pesszimista vagyok.
Köszönöm tisztelt figyelmét, üdvözlettel:

Czene Gábor:  Az asszimiláció beolvadást jelent, ez a kifejezés negatív tartalmat hordoz. Az integráció viszont a lényeget tekintve éppen az, amit Ön is kívánatosnak tart: a különböző kultúrák egymáshoz illesztése. Amúgy pedig: nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy pesszimisták legyünk. Még akkor sem, ha erre minden okunk megvan.

Thész János:
A többségi társadalom normáinak elsajátításához (pl. nem ordibálunk a 6-os villamoson, nem fenyegetjük meg életveszélyesen a segítségért kivonuló mentősöket, nem óbégatunk a tárgyalóteremben, amikor hozzátartozónk a megérdemelt büntetésnek amúgy is csak a harmadát kapja, gyerekeinket megtanítjuk 45 percig az ülepükön maradni, és a tanórákon nem felugrálni, stb.) nem kellenek EU-s pénzek. Tehát Horváth Aladár & Co. először is az európai viselkedési normákra tanítsák meg fajtársaikat, a többi meg majd jön magától, ugyanis nem a cigányok bőrszíne, hanem a viselkedésük (ill. annak hiánya) az, amely irritálja a "magyarokat", és "megalapozza" előítéleteiket. Ettől függetlenül a cigányok még megőrizhetik népi kultúrájukat természetesen, de maximálisan alkalmazkodva az őket befogadó közeghez, hiszen végül is ők jöttek később, és az illem (talán nekik is van) így kívánja!

Czene Gábor:  Nem szeretném sértő jelzőkkel minősíteni a véleményét, ezért csak annyit írok, hogy az Ön megállapításai általánosításokat tartalmaznak, és elütnek a beszélgetés eddigi hangnemétől. Arról meg ne nyissunk vitát, hogy ki jött előbb, és ki később. Ön talán ősmagyar? 

Mester József:  Mi is a rasszizmus? Az például, hogy ön leírja a cikkben, hogy cigányügy.
(...)
Én is találkoztam már a problémával. Egy roma család akart számítógépet vásárolni tőlem. Rögtön összeraktam a legolcsóbb gépet amit el lehet képzelni és közöltem, hogy jöjjenek érte ( jelszó: "találkozzunk a Tescó parkolóban és majd ott odadom"). Nem értették, hogy miért igy intézem a dolgot de sajnos volt már úgy, hogy kivittem egy gépet a Nyíradonyi romatelepre és nem mertem kiszállni a lezárt kocsiból csak amikor megláttam azt a romát aki a gépet rendelte és lerendezte a többi cigányt, hogy nem, ezt a Suzuki Ignist nem kell szétlopni amíg a gazdája bent lesz a putriban. Amikor megjelentek a parkolóban a gépért akkor jöttem rá, hogy esetükben tévedtem. Ezek bizony nem "olyanfajták". Amikor szervizelni hívtak akkor már nyugodtan mentem ki hozzájuk autóval a magyarok lakta környékre, ez csak akkor derült ki számomra amikor odamentem csak hát az a fránya tapasztalat. Elnézést kértem tőlük a gépátadás körülményei miatt , elmondtam, hogy miért úgy történt ahogy. Közölték, hogy abszolút megértik amit csináltam csak akkor nem értették.
(...)
Az pedig, hogy a rendőrség belső lapján olyan dolgok jelentek meg pl. hogy a cigányt "réti négernek" meg indiai származásúként írják le pedig simán csak poén. Nekem pl. a réti néger nagyon tetszett (még nem ismertem). :-)
(...)
Tanulság: le kellene állni a "szegény cigányok nincsen nekik esélyük" szöveggel. Ugyanis az a magyar aki nem végzi el az általános iskolát ugyanolyan esélytelen a továbbiakban mint egy "cigány".

Czene Gábor:  Hosszászólása túl hosszú ahhoz, hogy minden részletére reagáljak, de néhány kitételt nem hagyhatok szó nélkül. Az egyik az, hogy a rendőrnek nincs joga senkit a saját szavaival minősíteni. Önnel ellentétben én a legkevésbé sem tartom poénosnak, ahogyan az említett belső rendőrségi honlapon a romákat emlegették. Ellenkezőleg. A másik dolog: a saját példájával igazolja, hogy az előítéletek milyen igazságtalanságokhoz vezethetnek. Továbbá: nyilvánvaló, hogy a nem cigányok is esélytelenné válnak, ha nem végzik el az általános iskolát. A helyzet azonban az, hogy a nem cigányok sokkal nagyobb valószínűséggel jutnak megfelelő iskolai végzettséghez, mint a cigányok. A kettőt egyébként nem szabad szembeállítani egymással: végezze el mindenki azt a szintű iskolát, amelyet a képességei lehetővé tesznek. Csak éppen Magyarországon egyre kevésbé a képességek, sokkal inkább a családi és anyagi körülmények a meghatározók. 

Krtek2 : nem gondolja-e, hogy a feladat megoldására kisebb az esély, ha már a nyelvhasználat sem megfelelően körültekintő?
(Arra gondolok, hogy ma minden a cigányokkal kapcsolatos megnyilvánulás kulcsszava az "előítélet". A szó azt sugallja, hogy beskatulyázunk valakit anélkül, hogy megismernénk. Ez azonban szöges ellentétben áll SOK ember cigányokkal kapcsolatos személyes (rossz) tapasztalatával. Kommunikációlélektani törvényszerűség, hogy a negatív dolgok sokkal jobban bennünk maradnak, mint a pozitívak. S ha könnyen találunk feltűnő közös jellemzőt (a bőrszín pedig ilyen!), könnyebben húzzuk fel a védőfalat.
Amíg tagadják, hogy bizony SOK embernek van/lehet semélyes negatív tapasztalata cigányokkal kapcsolatban (a nem megfelelő öltözködéstől a hangoskodáason, a higiéniai hiányosságokon át egészen a nyílt agresszióig), addig ezek az emberek úgy fogják érezni, hogy vagy semmibe veszik őket, vagy hüjének nézik őket. Ahhoz pedig érzésem szerint túl sokan vannak, hogy "távollétükben" megfelelően széles alapon nyugodjék a TÁRSADALMI akarat a cigányprobléma megoldására.)
Tisztelettel

Czene Gábor:  Nem állítom, hogy mindig sikerül, de próbálok úgy élni, hogy egy emberről alkotott véleményemet ne befolyásolja az illető származása. Senkit nem azért szeretek, mert cigány, és senkit nem kezdek el utálni azért, mert cigány. Ha valaki hazudik nekem, ha valaki becsap, akkor a legkevésbé sem érdekel, milyen a bőrszíne. Egyetlen olyan etnikai, vallási (stb.) közösséget se lehet találni, ahol nincsenek - egyszerűsített kategóriákban fogalmazva - tisztességes és tisztességtelen emberek. 

Kapitanyg:  Tisztelt Czene Gábor! Össze tudná foglalni itt, hogy eddig Magyarországon milyen KONKRÉT intézkedésekre került sor a Roma Integráció Évtizede Program kapcsán, valamint azt is, hogy mit lehet tudni (lehet-e tudni valamit) a tervezett lépésekről? 

Czene Gábor:  Jó, hogy kérdezi, utána fogok nézni. Átböngésztem a Roma Integráció Évtizede Programot, de nem mondhatnám, hogy mély nyomokat hagyott bennem. (Bajban is lennék, ha most fejből kellen idéznem a különböző passzusokat.) Keverednek a különböző közép- meg hosszú távú intézkedési tervek, ezeknek az a közös jellemzőjük, hogy - hiába szabnak határidőket - alig lesz belőlük valami. A napokban hallgattam egy rangos kormányzati tisztségviselőt a "tervezett lépésekről". Ugyanezt elmondták már 5, 10 és 15 évvel ezelőtt is. A kulcsszavak: foglalkoztatás, oktatás, küzdelem a diszkrimináció ellen. Köszönjük... 

Attila:  Kedves Czene Gábor,
(1.) Cikkében hiányolja az elfogulatlan viták kialakulását, elindulását a cigányság helyzetéről. Mint fogalmaz: egy efféle diskurzusnak a társadalom legtávolabbi szegleteibe is el kellene jutnia. Ön szerint melyek lennének ennek a közbeszélgetésnek a legfontosabb témái, felvetései?
(2.) Cikkében hosszasan értekezik a sajtó felelősségéről, megjegyezve azonban azt is, hogy az eseményeket nem az újságírók találják ki. Mindent összevetve nem érzi-e úgy, hogy 2006-ban - gondolok itt elsősorban az olaszliszkai lincselés tálalására - mégiscsak valamiféle törés, szakadás figyelhető meg a politikailag korrekt közbeszéd szempontjából? Megkíván(hat)ja-e a hiteles tájékoztatás az elkövetők származásának nyilvánosságra hozását?
(3.) Írásában felveti a nevesített roma támogatások, programok szükségességének problematikáját. Jól tudható, hogy ez a kérdés - különösen a II. NFT körüli vitáknál - rendre felmerülő kérdés roma közéleti berkekben is. Ön szerint mekkora teret kell engedni a speciális, kifejezetten a romákat célzó programoknak? Vajon ez efféle célzott támogatások nem etnicizálnák tovább a "szimpla" szociális problémákat?
(4.) A Cigánykerék c. írásban megemlíti a cigány önszerveződés kudarcát. A témával hosszú-hosszú évek óta foglalkozó újságíróként mivel magyarázza ennek okait?
(5.) Ugyanitt a CKÖ-k rendszerének erőtlenségével is foglalkozik. Hogyan látja, mi lehetne a romák valóban életképes önszerveződésének fóruma (etnikai alapon szerveződő párt, civil mozgalom, netán egy "modernizált" vajdarendszer)?
Üdvözlettel:
Attila 

Czene Gábor:  Hát, akkor sorrendben:
1. Már az is nagyon jó lenne, ha létrejönnének ilyen vitafórumok. Bár ellenpéldák is akadnak, általánosságban azt látom, hogy a romák és a nem romák nem beszélnek egymással, külön élik az életüket, mintha egy másik bolygón laknának. Budapestről nem akarom, és nem is lehet megmondani, hogy egy szabolcsi faluban miről kellene beszélni, de gyanítom, a témák mindenhol adják magukat. A legtöbb értelmét annak látnám, ha az emberek kibeszélnék, milyen sérelmeik vannak a cigányoknak, és milyen sérelmeik vannak a nem cigányoknak.
2. Nem hiszem, hogy 2006-ban törés következett volna be: egy iszonyú bűneset kapcsán némelyik újság alkalmat talált arra, hogy eddig is meglévő cigányellenességének nyíltan hangot adjon. Ennek a hatását, persze, nem szabad lebecsülni.
3. Nincs idő hosszú válaszra, ezért csak annyit: esete válogatja. Helyenként indokolt, hogy legyenek speciális roma programok, helyenként pedig nem.
4. A cigány önszerveződés kudarca nagyon hasonlít arra, amit a parlamentben is látunk. A becsületes és felkészült emberek közül kevesen vállalkoznak arra, hogy elmenjenek politikusnak. És ez egészen addig így is marad, amíg - hadd legyek demagóg kicsit - következmények nélkül lehet lopni, csalni, rabolni.
5. Se a régi, se a modernizált vajdarendszerben nem látok perspektívát. Sőt! Az etnikai alapú pártnak sokáig ellene voltam, most már viszont egyre inkább azt gondolom, hogy egy önálló politikai erő képes lenne javítani a cigányság érdekérvényesítő képességén. Elvileg. Nagyon nem mindegy, kik és hogyan alakítanak pártot. 

Cigánydrukker: A fórumon megjelent sok igazság és féligazság mellett a cigány probléma eszkallációjának fő oka a hagyományos cigány szakmák kikopása és a cigányvajda intézményének kiüresedése. (Jellemző, hogy a vajdák között egyetlen értelmiségi sem található.) Miközben a cigányság többségének nincs munkája, sok olyan hiányszakma van, melyekre célzott képzéssel nagyon sok cigány embert lehetne alkalmassá tenni.Rövid idő alatt ki lehetne alakítani a mai "cigány szakmákat", ami nem megkülönböztetést, hanem lehetőséget jelentene. Ehhez kapcsolódik, hogy ösztönözni és támogatni kéne azokat a cigány vállalkozókat, akik ismerve véreik mentalitását egyszerre javíthatnának a foglalkoztatási gondokon és az előítéletességen. Ezekre a cigányság vezetőinek kellene kidolgozott program-javaslatokat tenni. 

Czene Gábor:  A vajdarendszerről már írtam, ami pedig a hagyományos cigány szakmákat illeti: évekkel korábban megpróbálkoztak például kosárfonók képzésével, aztán gyorsan kiderült, hogy ez sok pénzt visz el, ellenben csak kevesek problémáit oldja meg. Ezek a szakmák nagyon fontosak, de az így előállított termékekre pillanatnyilag nincs tömeges igény. Örökérvényű igazságként azt se merném kijelenti, hogy a roma vállalkozók ragaszkodnának ahhoz, hogy romákat alkalmazzanak. Ebből persze nem következik, hogy nem kell támogatni a roma vállalkozókat (is). 

Petro:  Tisztelt Czene úr, a Népszabadságban is ismertették az Élet és Irodalomban közölt nagy tanulmányt, amely megjelölte a probléma egyik fő okát: a magyar közoktatás nem tud mit kezdeni a szegény emberek gyerekeivel. Úgy vészelik át tömegek - nagyon nagy részük cigány -az oktatás éveit, hogy használhatatlan tudással, esélytelenül indulnak az életbe.
Lehet szidni a politikát, meg magukat a cigányokat, hogy "nem élnek a lehetőséggel", meg "más is elvégzi az iskolát", de kíváncsi lennék, hogy a cigányokat okolók mit mondanának, ha a politika határozottan döntene, és megfogadná a kutatók tanácsát: a középosztályi gyerekek oktatásától csoportosítsanak át azonnal nagy pénzeket a szegények alapképességeit fejlesztő iskolákba. Azokat a tanárokat fizessék meg sokkal jobban az átlagnál, akik hajlandók korszerű pedagógiaia módszereket tanulni, és eredményeket érnek el Szabolcsban, Borsodban. Ez pedig nyilván az elitiskolákban, a jó környékek "fehér osztályaiban" tanulók rovására megy, ha nincs több pénz.
Egyetért-e Ön a kutatók javaslatával? Lát-e szándékot ilyen radikális lépésre a politika részéről? És hogyan lehetne a közvéleményt áldozatvállalásra bírni? Még nagyobb sokk kell az elhatározáshoz, mint az olaszliszkai lincs? 

Czene Gábor:  Azzal egyetértek, hogy az átlagosnál sokkal jobban fizessék meg azokat a tanárokat, akik eredményeket érnek el a hátrányos helyzetű iskolákban. Abban már nem vagyok biztos, hogy a pénzek drasztikus átcsoportosítását a többi iskola rovására kell megtenni. A politika részéről mindenesetre nem látok szándékot ilyen radikális lépésre. 

Vígh Zoltán: Kedves Czene Gábor, mi a véleménye arról, hogy a többségi társadalom részéről (is) igen komoly önvizsgálatra lenne szükség ahhoz, hogy elinduljunk a megoldás felé? Az igazságszolgáltatás elé került cigányokról szinte kizárólag olyasmit lehet olvasni, hogy "biztos megérdemelték", azokról a gyakori esetekről viszont semmit, hogy rasszista rendőr, ügyész, és/vagy bíró bőrszín miatt ártatlan embert juttat börtönbe, tönkretéve a családot és őt magát.
A tanulásban kudarcokat halmozó gyerekeket is szívesebben teszi felelőssé a kudarcért a többségi közvélemény, mint magát az iskolát, amely sokszor első pillanattól kezdve kudarcra ítéli, ellenséges környezetté válik, ahol csak sokszoros erőfeszítéssel mehet előre egy cigánygyerek. Ezen mit segít, ha még ráadásul jó konzervatív módszerrel a segély megvonásával zsarolják is a családot? Ettől a gyerek nem fogja jobban szeretni a fehér ember iskoláját.
A többség és kisebbség közötti konfliktusokban gyakrabban kellene belegondolnunk abba, hogy mi milyen arcot mutatunk feléjük, milyen félelmeket és ellenszenveket okozunk. Inkább vagyok olykor lúzer, balek, akit esetleg kihasználnak, mint kegyetlen, érzéketlen ember, aki még mélyebbre nyomja le a segítségre várót.
Tisztelettel

Czene Gábor: Nagyon hasonlóan gondolkodunk. Tényleg érdemes lenne mindenkinek egy kis önvizsgálatot tartania. A nem cigányok vajon hányszor vesznek igénybe olyan segítséget az életük során, aminek elérésére egy átlagos helyzetben lévő romának esélye sincs? 

Jobbjobb:      Mélyen tisztelt Czene úr, a hosszú ideig magunk előtt tolt társadalmi problémák megoldása gyakran olyan irányból érkezik, ahonnan a legkevésbé sem várnánk. Gyárbezárást, elkerülhetetlen megszorítást, egész iparágak kitelepítését például a szakszervezetekkel jó viszonyt ápoló baloldali kormányok könnyebben szoktak végigcsinálni, mint a jobboldal, amelyre eleve gyanakvással tekintenek a "proletárok" és szervezeteik.
Hasonló logikával elképzelhetőnek tartom, hogy a magyar cigányság érdekében szükséges jelentős költségvetési átcsoportosítást is előbb fogja végrehajtani egy felelős konzervatív erő - olyan irányzatra gondololk, mint a jelenlegi MDF -, mint a bizonytalankodó, a közvélemény rasszista részével szembemenni nem igazán merő baloldali koalíció.
Mit gondol? Nagyon elvetettem ezzel a gondolattal a sulykot? 

Czene Gábor:  Ha a mostani koalíció nem megy szembe a közvélemény rasszista részével, akkor mit gondoljunk a fideszes ellenzékről? Felelős konzervatív erőre óriási szükség lenne, de nem vennék rá mérget, hogy az MDF-re illik ez a leírás. 

Az idő lejárt, köszönöm a kérdéseket és a hozzászólásokat. Jó volt Önökkel beszélgetni!
Üdvözlettel: Czene Gábor 

------------------------------------------

Néhány gondolat a "Cigánykerék"-ből:

A médiáról

"Értelmiségi fórumokon rendre a médiát teszik felelőssé. Így azonban csak részigazságokat boncolgatunk. Nem ártana persze, ha némelyik habzó szájú kolléga hanyagolná a szakmát, de azt azért nem lehet állítani, hogy a sajtó egésze hadjáratot folytat a romákkal szemben. A média éppúgy nem egységes, ahogyan a cigányság sem az.
Az újságíróknak tényleg óriási a felelősségük abban, hogyan tálalják az eseményeket, de magukat az eseményeket nem az újságírók találják ki. Néhány roma közszereplő viszont mintha cenzori hajlamokat dédelgetne. Valahogy úgy képzelik, hogy cigányokat csak pozitív szereplőkként vagy jogsértések áldozataiként szabad megjeleníteni. Miért is? Azzal érvelnek, hogy a sajtó máskülönben akarva-akaratlanul az előítéleteket erősíti, a szélsőjobb kezére játszik.
Kiszámíthatatlan és veszélyes út ez, jobb lenne, ha nem próbálnánk ki, hova vezet."

Tisztességes vita kellene

"Ijesztő, hogy máig nem indult tisztességes, szakmailag felkészült és elfogulatlan vita a cigányság helyzetéről. Olyan vita, ami nem merül ki egyetlen alkalomban, nem reked meg az agyonrágott sémáknál, és képes eljutni a társadalom legtávolabbi szegleteibe is. Nagy szükség lenne rá. A kőkemény rasszizmus és az emberjoginak álcázott lózungok közötti űrben megtelepedett a tévhiedelmekkel kevert bizonytalanság."

"A cigány közélet gyenge és szétszabdalt ahhoz, hogy ráerőltesse akaratát az éppen aktuális kormányra. A kulisszák mögött ugyanolyan játszmák zajlanak, mint a nagypolitikában, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy jóval kevesebb a szétosztható pénz, s jóval több az üres marok."

"Az uniós csatlakozás annyi változást hozott, hogy újabban már zsírosabb falatok is a tányérra kerülnek, de ne tévedjünk, a cigányság kilátásai ettől cseppet sem lesznek jobbak."

Kontraszelekció és tötyörészés

"Fiatal, tehetséges és képzett romákat még csak-csak találni, de a közvélemény nem nagyon szerez tudomást róluk: ha véletlenül belekóstolnak a cigány politikába, villámsebesen elmenekülnek még a környékéről is. A kontraszelekció köszöni, jól van."

"A Kádár-korszakban a hatalom igyekezett munkához és megélhetéshez juttatni a cigányokat, cserébe elvárta az asszimilációt, a beolvadást. A demokrácia megadta a szabad identitásválasztás jogát, közben elveszett a munka és a megélhetés. Az összeomló nehézipar cigányok százezreit is maga alá temette, tömegek szorultak vissza a reménytelenül gettósodó országrészekbe és a lepusztult külvárosokba."

"Ha az eddigi kormányok cigányügyi tevékenységét értékeljük, akkor nagyjában-egészében oda lyukadunk ki, hogy nem történt semmi."

"A rendszerváltáskor bízni lehetett abban, hogy az életszínvonal javulásával automatikusan javulnak majd a romák életkörülményei is. Délibáb volt, éppen az ellenkezője valósult meg: az átlagos életszínvonal nőtt, a cigányság még inkább leszakadt. A kilencvenes évek második felében már az a felfogás uralkodott, hogy speciális cigányügyi programok és azokhoz társított, nevesített pénzek kellenek, különben a költségvetési "nagy kalapból" alig jut valami a romáknak. Mostanában - az Európai Unió pályáztatási szempontjai miatt is - az a nézet látszik erősödni, hogy gazdasági téren a szociális rászorultságot kell alapul venni, az etnikai hovatartozás másodlagos."

"Az ígéreteknek jó esetben is csak a töredéke teljesül, de elég kiutalni egy harminc négyzetméteres szükséglakást az isten háta mögött, máris szélsebesen terjed a hír, hogy 'ezeknek a dologtalan cigányoknak csak kérniük kell, azonnal házat kapnak az államtól'.

A magyar rögvalóság ezzel szemben az, hogy az életnek egyetlen olyan területét se lehet említeni, még mutatóba sem, ahol csökkent volna a távolság a cigány és a nem cigány lakosság között. Távolság? Talán inkább szakadék..."

Czene Gábor felteszi a kérdést: "mi várható egy segélyhez szoktatott népcsoporttól, amelynek öntudatát lassan felemészti a kiszolgáltatottság? És mi várható abban az országban, ahol ez a nagy és egyre nagyobb lélekszámú népcsoport él?"

Czene Gábor