Persze azért érteni véljük a miérteket. Gyurcsány a viharos cikluskezdés után nyilván érzékeltetni szerette volna, hogy a kormányzati munkával kapcsolatban nincsen szégyellnivalója: a célokban igenis eltökélt, szándékai nemesek, a lelkiismerete pedig tiszta. Talán túl nagy volt a csábítás a beindulásra, hiszen az ellenzéknek már hetek óta semmi igazán bombasztikus nem jutott eszébe. Ez a közéleti szélcsend megfelelőnek tűnhetett a nyilvánosságban tátongó politikai marketingűr betöltésére.

Ráadásul az önismétlés ilyentájt kevés. Az üresség érzetét kelti. Márpedig Gyurcsány szavai a radikális változtatások fontosságáról és nehézségeiről, az alapvető irányok helytállóságáról, az elpazarolt évekről és a politikusok felelősségéről már régen pörgő lemezek.

Mindezen még a kormányzati propaganda önkritikusnak szánt tegnapi ostorozása sem volt képes segíteni, és hasonlóan ködösre sikeredett a reformok megvalósításának problémáira utaló gyurcsányi passzus is.

Pedig az őszinte, részletekbe menő önvizsgálat bizony elkélne. Mondjuk a kormányzati ötletelés szakmai előkészítettségével kapcsolatban. Mert állampolgárként bizony nehéz rendszerszerű gondolkodást feltételezni ott, ahol az egyik héten még utólagos, a következőn pedig már "valós időben" fizetendő tandíjról beszélnek. És a váltás okát nem közlik. Vagy nem könnyű elmélyült szakmaiságot gyanítani, amikor a súlyponti kórházak listája szinte óránként változik, hasonlóan a vizitdíj bevezetésének időpontjához. Annak kimondása is várat még magára a kormányfő részéről, hogy mekkora szarvashiba volt a közigazgatási államtitkárok rendszerét éppen ilyen reformdömpinges időkben felszámolni. A gázár-támogatási jogosultságot megalapozni hivatott harmadfokú egyenlet abszurditásáról pedig már ne is szóljunk.

S ha már az egyenleteknél tartunk; a kormányzati teljesítmény aktuális képletéről még azt is túlzás volna állítani, hogy sokismeretlenes. Pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy a sok ismeretlentől alig látszik maga az egyenlet. Efféle feladványokat pedig ugyebár még akkor sem képes megfejteni az ember, ha történetesen miniszterelnök. Különösen akkor, ha láthatóan még a közös nevező megtalálásával is gondban van. Igaz, legalább már keresi.