Három éve voltunk legutóbb a Symában, és azzal a szilárd elhatározással hagytuk ott, hogy jó darabig nem megyünk újra, mert teljesen fölösleges. A csarnok kereskedői akkor már évek óta ugyanazokkal a cuccokkal rukkoltak elő. Előítéletünk csak részben igazolódott be, a Symában ugyanis sok minden megváltozott. A vásárban mintha kevesebb lenne a falusi búcsúbálok felhozatalából, mintha lett volna egy zsűri, amelyik azt mondta: na ezt azért most már mégse. Lehet, hogy ezúttal emiatt nem kerültek be a csarnokba a kerti gipszoroszlánok?

A vásár felhozatala általában szemlélve tehát már nem olyan kínos, de a domináns portéka maradt, ami volt: kesztyű-sapka, táska-brifkó, mókásbögre, tűzzománc fülbevaló, afrozsiráf-szélkelep, gravírpohározó, ál-Tiffany-lámpagyertya, dzsekinadrág stb. Nagyjából ebben gondolkodjon, aki kiruccanna.

Az újdonság ellenállhatatlan erejével hatott viszont mindjárt a bejáratnál az a stand, ahol számos, szebbnél szebb babzsákfotelt avagy bioform puhaszéket kínált egy leány, magamaga demonstrálva, hogy mennyire nem mindennapi élmény egy ilyenen ülve a gondtalan csevej. Érdeklődve szemléltük azt a stációt is, ahol szilikonos, törhetetlen hajcsatokat árultak széles színválasztékban, és bizony megtorpantunk annál a saroknál is, ahol levágott ujjakat formázó nyalókákat hozott forgalomba egy sztambulicsemege-árus.

Felfedeztünk egy olyan bódét is, ahol kifejezetten és kizárólag Gerendás Péter-CD-ket szórtak a publikum elé, nem kis üzleti kockázatot vállalva.

A lézerrel gravírozott asztali üvegdíszektől már rég nem szalad fel a szemöldökünk, attól viszont igen, ha a gravírozott téglatest forog, oroszlán van belesugározva, és egy nyuszi ül a tetején. Erős túlzás lenne persze azt állítani, hogy az a bizonyos zsűri a lehető legkörültekintőbben járt el. Valahogy csak bejutott a delfines legyező, a várkastéllyal díszített szobai csobogó és a domborműves bőr-Krisztus. De nem baj, jövőre is lesz vásár, majd még jobban figyelnek.

Nyuszi ül az oroszlánon