Egy csók, és más semmi...
Dr. Julian Greenwood, a belfasti Stranmillis University College ír kutatója a csókot elemezte, úgymond, tudományos alapossággal. Puszilkodó önkéntesek, valamint köztéren megfigyelt több száz ember csókolódzási "technikájából" vont le igen bátor következtetéseket. A férfiak és nők 80 százaléka jobbról puszilkodik, függetlenül attól, hogy bal- vagy jobbkezes. Greenwood doktor szerint ők több őszinte érzelmet visznek ebbe az intim kontaktusba. Ugyanis a "jobbos" csók miatt a bal orca fedetlenül marad, azt pedig az emóciókért felelős bal agyfélteke irányítja. A balosan csókolódzók tehát érzelemszegényebbek, legalábbis ebben a vonatkozásban. Én a balosok helyében megsértődnék.
Német pszichológusok szerint akik reggel puszival köszöntik a párjukat, átlagosan öt évvel tovább élnek. Nem is értem, hogy ez a Nobel-díjat érdemlő, az életet meghosszabbító eszköz miért nem vált kötelező részévé a hétköznapok medicinájának. A csók a közlekedés biztonságában is forradalmi megoldásnak számít: a német kutatók fordított összefüggést találtak a csókolódzás és a balesetek száma között is.
Az is bátor következtetés, amelyet japán szakértők vontak le a csókok gyógyhatásából. Szerintük a csókolódzás csökkenti a szénanátha - tehát egy allergiás, nem fertőző betegség - valószínűségét. Ehhez az ajkak 30 perces összeforrására van szükség. A tanulmány nem tér ki arra, hogy egyben vagy részletekben kell fél órát puszilkodni.
Leginkább orvosilag megalapozottnak még Vető József mondása tűnik: "A csók az influenza megszerzésének aránylag kellemes módja." Igaz, ő nem orvos, hanem újságíró volt...