Ám a politikai nómenklatúra immár ötödik hónapja sajátos vákuumhelyzetben él. A Fidel Castro július végi műtétekor kinevezett "ideiglenes kollektív vezetés" - élén a 75 éves Raúllal - aligha vág bele bármiféle lényeges döntésbe, amíg Fidel életben van.

- Raúlból hiányzik az a karizma, amely miatt számunka Fidel a vezér - mondja egy taxisofőr, és hozzáteszi: - Mindenki, így Raúl is fél attól, hogy bírálatot kapjon a kórházi ágyból.

A hivatalos propaganda mindenesetre azt sugallja, hogy Fidel felépül a betegségéből, és visszatér az irányításba. Közben a hétköznapokban minden megy tovább a megszokott medrében, így például az ügyeskedés a külföldi fizetőeszközért. Tovatűnt a kilencvenes évtized első felének - a szovjet segélyek leállítását követő - drámai hiánygazdálkodása. A jegyrendszer ugyan változatlanul érvényben van, ám aki rendelkezik valutával, szinte mindent megvásárolhat a konvertibilis pesóért árusító boltokban.

A kubai központi bank most jelentette be új konvertibilis pesók kibocsátását, nem gondolkodnak tehát a kettős pénznem megszüntetésén. Márpedig látványosan nő az életszínvonal-beli különbség. Legálisan azok vannak kedvező helyzetben, akiknek külföldi rokonai küldenek, illetve akik külföldön teljesítenek "internacionalista" küldetést, avagy vegyes vállalatoknál dolgoznak, s akik az idegenforgalomban jutnak borravalóhoz. A többség, így az állami alkalmazottak kénytelenek megelégedni a havi 340-400 peso (14-17 dollár) fizetéssel.

- A tavalyi fizetésemelés két dollárt, két sört jelentett - panaszolja egy középiskolai tanár. Ám hozzáteszi, hogy nem kíván kapitalizmust, szerinte a döntő, hogy Kubában ingyenes az egészségügy és az oktatás.

Az utóbbi egy-két évben - a Hugo Chávez Venezuelájától kapott olajszállításoknak és a hazai energiatakarékossági kampánynak köszönhetően - megszűntek a napi többórás áramszünetek, következésképp a vízellátási gondok. A havannai tömegközlekedés állapota miatt viszont sokan napi két-három órát is várakozással töltenek. Az egy évtizede engedélyezett agrárpiacok árai sajátos értékmérők: egy banán egy hazai peso. A Granma éppen most bírálta az állami felvásárló cégeket, hogy jelentős összegekkel tartoznak a szövetkezeti és magántermelőknek.

Ez a kép 2006 végén, amikor még a forradalom hívei közül is sokak szerint elkerülhetetlenek a rendszer fenntartásához az alapvető reformok. Különösen ez a véleménye a fiatalabb generációnak - a 11 milliós lakosság fele harminc éven aluli -, amelyre már kevésbé hatnak az ideológiai jelszavak, miközben esetleg munkanélküliek.

Havannai esküvõ - az élet megy tovább