Írország kezd megtelni
A lengyel jegyespár, Wojtek és Johanna már több mint fél éve dolgozik Írországban. Mint minden kelet-európai, ők is csak másfél-két évre tervezik itteni tartózkodásukat. Vendégül látnak egy kávéra. - Fiatal diplomásként otthon nem kapnánk munkát, vagy olyan nevetséges összegekért kellene robotolnunk, amiből még a fennmaradást sem lehet biztosítani - mondják. Johanna édesanyja például egy szupermarketben dolgozik pénztárosként, napi hat órában, havi száz euróért; vendégmunkás lánya két-három nap alatt megkeresi ezt az öszszeget. - Ha hazamegyünk, veszünk egy autót és egy lakást - ecseteli terveit Wojtek, majd mosolyogva hozzáteszi: - aztán meg visszajövünk, mert nem lesz mit dolgozni.
Az egyeteméről ismert Cork Dublin után a második legjelentősebb ír kikötőváros. Tavaly Európa kulturális fővárosa volt. A vikingek által alapított településre nem is olyan rég még a kivándorlás volt a jellemző, ma épp az ellenkezője igaz. A belvárosban lassan keresni kell az íreket: mindenhol lengyelek, litvánok, szlovákok, és magyar szót is sűrűn hallani.
Az ír sajtóban gyakori téma, hogy a kelet-európai vendégmunkások "ellepték" az országot. A legnagyobb példányszámú napilap, a The Irish Times év elején végeztetett közvélemény-kutatásában a megkérdezettek többsége azt nyilatkozta: a vendégmunkások megnehezítik az írek munkához jutását, lefelé nyomják a béreket, és rontják a munkakörülményeket. Háromnegyedük előzetes munkavállalási engedélyhez kötné az új uniós tagállamokból érkezők beutazását. A válaszadók 41 százaléka szerint "elegendő" számú külföldi dolgozik Írországban, többre nincs szükség, míg 29 százalékuk oly mértékben sokallja a külföldi munkavállalók számát, hogy nemcsak korlátozná a bevándorlást, hanem a folyamat megfordítását tartaná szükségesnek.
Írországban tényleg dübörög a gazdaság. A fellendülést jelzi, hogy a nemrég még néhány ezer eurós földek értéke ma több százezret ér. Az egykor szűkölködő farmerek ma luxusautókban furikáznak. Rendszeresen látni, hogy a vadonatúj autókból koszos gumicsizmával szállnak ki a gazdák. - Minél nagyobb a sár a csizmán, annál több pénze van az illetőnek - jegyzi meg kesernyésen - Corktól mintegy 30 kilométerre lévő kisváros állatorvosi aszszisztense. A "Kelta Tigris" újabb ugrásának az ingatlanállomány robbanásszerű növekedését tartják az elemzők: évente csaknem 80 ezer házat építenek. Magyarokkal többnyire az építőiparban lehet találkozni. Tamás, édesapjával az év elején érkezett Írországba, egy Békés megyei kis faluból. Mint mondja: aránylag szűkösen élnek, de közösen több százezer forintnak megfelelő összeget tudnak megtakarítani havonta. A megkérdezett magyarok szinte mindegyike megtalálta a számítását a szigetországban. Nagy probléma azonban, hogy kevesen beszélik az angolt, így kiszolgáltatottabbak.
A lengyelekkel ellentétben hazánkfiai nemigen tartanak össze, sőt ahol lehet, kihasználják honfitársaikat. Többnyire nem a tőkeerős építési vállalkozók jönnek ki a szigetországba, és hallani arról, hogy magyar vállalkozók több ezer euróval tartoznak munkásaiknak. - Az a legjobb, ha ír a főnököd - mondogatják az itteni magyarok. Az ír munkaadók azonban nem szívesen dolgoznak olyanokkal, akik nem beszélik a nyelvet. Az álláshirdetések szinte mindegyikében (még a konyhai kisegítőktől is) követelmény az angoltudás.
Apropó, konyha. Corkban és egész Írországban sorra épülnek a luxusszállodák, de a vendéglátósoknak nincs megfelelő konyhai személyzetük. A magyar szakácsok öregbíthetnék a hazai konyha jó hírét, és exportálhatnák a sokak által preferált Kárpát-medencei ízeket - mindezt természetesen angol körítéssel.
Cork, 2006. december
