Vasárnap megint tüntetett a mélygarázs ellen legalább ötven ember a Terézvárosban.

- Ön alpolgármester, akkor tehát minket kell képviselnie! - figyelmeztette egy lakó Bajor Zoltánt, aki megjelent a helyszínen. Bajor azt felelte, hogy harmincezer ember érdekét képviseli, ennyien laknak Terézvárosban, és a többség mélygarázst akar.

Ezt a nézetet nem osztja mindenki. Például a Városi Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) szerint mélygarázsnak sokkal jobb helye lenne az Andrássy út végén, a Felvonulási tér alatt. Nyilván vannak olyanok is, akik szerint kell garázs a Nagymező utca alá. De a konfliktus nem a garázst pártoló és ellenző vélemények körül forog, és főleg nem a döntés előtt robbant ki. Hanem az építési engedély kiadása után lett botrány, mert kiderült, hogy az önkormányzat nem próbálta meggyőzni a lakosságot, mielőtt döntött volna. Sőt, nem is értesítette a tervről őket, csak a közös képviselőket, akiktől a tüntető lakók szerint ők maguk már nem szereztek tudomást róla. Emiatt fordultak az ügyészséghez.

Mostantól a kérdés nem az lesz, hogy kell-e oda garázs, hanem hogy melyik félnek sikerül jogi harcban győznie. Ez az az erőpróba, amelyben a lakók rosszul mérték fel a farkuk méretét. Az Óvás! Egyesület képviselője, Molnár Péter a demonstráción azt mondta, hogy érvekkel nem lehet eltéríteni az önkormányzatot a szándékától, csak jogi kényszerrel. Mert például a Király utca 40. alatti Hild-ház bontásáról sokan próbálták lebeszélni a helyi vezetést, de csak az ügyészség tudta kikényszeríteni, hogy leálljanak - érvelt Molnár. De vajon miért kell ezt harcban elérnie a lakóknak?

A hatodik kerületben nem ez az egyetlen olyan konfliktus, amelyben a lakók vagy civil szervezetek álláspontjával szemben befektetői szándékot támogat az önkormányzat.

Az Andrássy 47. ugyanebben a kerületben van, ahol a lakókat nem értesítették róla, hogy eladják a házat, akik pert indítottak és elérték az adásvétel megsemmisítését. Az ítélet szerint nyilvános pályázaton kellett volna meghirdetni a házak eladását, de ez elmaradt. További hét palotát adott el az önkormányzat hasonló körülmények között az Andrássy úton, a lakók perelnek. A vételárat a Figyelő című hetilap így jellemezte: paloták szenespince áron.

Egyes palotákról a hvg.hu derítette ki, hogy olyan kft-knek adta el a helyhatóság, amelyekben többségi tulajdont szereztek távoli szigeteken bejegyzett offshore-cégek. A lap megpróbálta megtudni, hogy kik az egyik ilyen offshore cég tulajdonosai, de arra jutott, hogy nincs róla hivatalos adat az országban.

A Népszabadságnak egy önkormányzati képviselő, Lászay János azt a feltételezését mondta, hogy az önkormányzattal jó kapcsolatot ápoló emberek állnak a cégek mögött.

Szóval a lakókhoz fűződő viszonyához képest a szóban forgó befektetőkkel jóval barátságosabb volt az önkormányzat: olcsón adta nekik a házat és még pályázniuk sem kellett érte.

A hetedik kerületben, a régi zsidónegyed lebontásra ítélt házainak eladásában is több esteben offshore cégek játszottak szerepet a hvg.hu szerint. Sipos Anett, a lap riportere azt írta, hogy az elővételi jogot számos esetben az önkormányzat kft-knek adta, amelyeket távoli szigetekre bejegyzett offhsore cégek vásároltak meg és adtak tovább a majdani befektetőnek. Tehát lényegében a befektetőnek először meg kellett vásárolnia az elővételi jogot, és azután egy másik összegért vette meg a házat az önkormányzattól. A lap szerint az offshore cégek komoly hasznot könyvelhetnek el ebből, míg az önkormányzat épp csak annyit kapott, amiből a lakókat kártalanítani tudta. A riportsorozat tavasszal jelent meg, a Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálatot folytat az ügyben.

A Beszélő folyóirat nyáron megjelent tanulmánya szerint a Belváros radikális átalakuláson megy keresztül, amelyben fokozatosan eltűnnek egész negyedek. Eladják a házakat, aztán a befektetők lebontják őket és olcsó betondzsungelt emelnek helyettük. Megdöbbentő tempóban haladnak.

"A folyamat lényege nem egyszerűen régi házak lebontása és új, silány lakóházak felépítése, hanem az eredeti városszövet feltépése, utcák eltüntetése, új utcák megnyitása" - írja Zolnay János a régi pesti zsidónegyedről, és felsorolja, hogy a környéken több tucat házat bontottak el az elmúlt években.

Itt főként civil szervezetek állnak harcban az önkormányzattal, amely szerintük érdemi vita nélkül dönt a negyed jövőjéről. Viszonylag kis vagy közepes méretű önkormányzatok horribilis ingatlanvagyon felett rendelkeznek, és ennek az eladása akkora haszonnal kecsegtet, amivel szemben sem közösségi, sem urbanisztikai, sem pedig örökségvédelmi szempontokat nem lehet hatékonyan érvényesíteni - állapítja meg Zolnay a Beszélőben.

Ez találó, és gyakorlatilag a sorok között kell olvasni, ha valaki meg akarja fejteni a valódi jelentését. Az ember ugyanis a gyanúját nem írhatja le. Azt, hogy mit is jelent a közösségi vagy urbanisztikai szempontok és a kecsegtető haszon konfliktusa.

Viszont e konfliktusoknak vannak árulkodó jelei, amelyeket mindenki láthat. Az, hogy a lakók nem hisznek a saját választott vezetőikben. Azt érzik, hogy a fejük fölött történik valami, amit nem látnak át, nem befolyásolhatnak, és a választott képviselőik valójában nem az ő érdekeiket képviselik, hanem valamilyen befektetői szándékot. Magyarán a képviseleti demokrácia ezekben az esetekben nem úgy működik, mint amire ki lett találva. Önnek nem ismerős ez az érzés?