"Vettünk egy műfát. Ez az első lépés azon az úton, amelyik az ünneptelenséghez vezet. Majd szépen feldíszítjük, rárakjuk az évtizedes családi díszeket, körülálljuk, és gondolunk valamit. Magunkról, egymásról.

Abban már korábban megegyeztünk, hogy az idén nem csatlakozunk az össznépi őrülethez, senki nem vesz ajándékot senkinek. Kitakarítunk, aztán együtt töltjük az estét, játszunk, beszélgetünk, megpróbáljuk egymást felvidítani.

Emlékszem régi karácsonyokra. Kaptam ajándékokat, persze, de ami emlékezetes, az a hangulat, hogy szentestén játszottunk, dámát például, azóta se dámáztam. Most majd megint fogok.

Megegyeztünk, hogy nem lesz ajándékozás. Mert csak úgy lehetne, ha adósságba vernénk magunkat, az pedig nem éri meg senkinek. Ezért csak a fa lesz velünk, nem lesz alatta semmi, csak mi leszünk alatta. Szánalmas? Lehet. De szánalmasabb lenne, ha felvennék valami hitelt és utána évekig nyögném." Tovább

pomperyberlin: Karácsonyvárás 2006-ban

"A messzemenően langyos, későőszi időjárás szinte máig tart, többek között ezért sem akaródzik a belülről jövő karácsonyi hangulatnak beállnia. (...) "A konzum-fétis kötelező imádatát alattomosan és tudatosan adagolják már a legkisebbeknek is. Szombaton a „Deutschlandradio” gyerekműsorának (Kakadu) több pontján is kiakadtam. Persze, hogy várják a gyerekek az ajándékot karácsonykor, de muszáj azt rögtön felszólító módban követelni? Döbbenten hallgattam a legújabb karácsonyi gyerekdalt, amely kommersz pop zenei aláfestéssel és a reklámszövegek agresszivitásával a korszellemnek megfelelően támadja a Télapót: „Hé, Télapó, gyere hozzám, de ne felejtsd az ajándékokat, különben kidoblak!” – a hevenyészett fordítás nem adja vissza a gyerek-szleng pattogó erejét." Tovább

Babette: Ki volt akkor az áruházakban?!

"Az úgy volt, hogy a Kisebbik Bestia elrebegte, farmert szeretne karácsonyra. Kamaszgyereknek csak vele együtt lehet ruhát vásárolni, különben minek?
A szombati gyötrődést valahogy elhalogattam, halogatásban vagyok a legprofibb, de vasárnap ötkor el kellett indulni.
Neki sem volt nagy kedve a tülekedéshez, csak a farmerhoz. Westend. Buoááá!
Már a parkoló sorompójáig is körülményes volt eljutni! Azt mondja a gyerek, úgy érzi magát, mintha fogorvoshoz mennénk. Ezt mégsem lehet! Hiszen éppen ajándékvásárlás van, vagy mi, még ha ilyen rendhagyó is.!
Hülyéskedtem, oda se figyelj, célirányosan megyünk, mosolygunk, mégis csak karácsony van, különben is, Büdös Kölök, ne fanyalogj itt nekem!
Bejutottunk valahogy.
Az emberek mulatságosak...mi is azok voltunk!" Tovább

(nolblog)