Negatív rekord

Nem megy? Nem lesz nyugodtabb és demokratikusabb a Közel-Kelet? Ellenkezőleg? Hiszen Irakban, Afganisztánban, Libanonban és arab Palesztinában belháború van, mindenütt igen aktív külső résztvevőkkel. Szíriát (és lehet, hogy Egyiptomot, Szaúd-Arábiát) csak az tartja vissza a polgárháborútól, hogy nincs demokrácia, az elnyomás elnyomja a belső feszültségeket is. A demokráciától remélte a Nyugat a közel-keleti békét, de úgy látszik: elég egy picike demokrácia, és máris gyutacsként robbantja szét azt is, ami egyáltalán működött a térségben. Így nézve cinikusnak tűnik, amit a brit kormányfő tegnap Bagdadban mondott, mármint hogy "Irakban működő demokrácia van". Az van, de napi átlagban nyolcvan halottal, és ijesztően közel ahhoz, hogy Irak egy síita, egy szunnita és egy kurd darabra szakadjon. Libanon még sokkal kisebb darabokra hullhat. Még a legdemokratikusabbnak a papi féldiktatúrában élő Irán mutatkozik, választottak főpapi tanácsot és helyi önkormányzati tanácsokat is. Na de éppen Irán a Nyugat fő ellensége.

Meg néha maga a demokrácia?! A palesztinok szépen megválasztott, törvényes kormányát éppen most akarná idő előtti választással lecseréltetni a Nyugat, mert a Hamasz nem ismeri el Izraelt, és Iránnak meg Szíriának a barátja, azok pedig a Nyugatnak fő ellenségei. Nem is tárgyal velük se Amerika, se Izrael. Egyfelől érthetően, másfelől: hát akkor mi lesz? Sőt: most mi van? Abbasz palesztin elnök végső kétségbeesésében előre hozott választást hirdetett. Nyilván nem ezt akarja - szinte biztosan megint az ellenfelei nyernek -, hanem azt, hogy kizsarolja a megegyezést: legyen végre palesztin egységkormány a januárban választásokon megbukott, Abbasz vezette Fatah és az akkor győztes Hamasz között. Ha így lenne, akkor a Hamasz leválna kicsit Irán és Szíria járszalagjáról. Csitulna a libanoni válság, a gázai, talán még az iraki is. De akkor Nyugatról miért nem ajánlanak valamit Iránnak? Vagy legalább Szíriának, amely szeretne tárgyalni, ellentétben az Izrael-ellenes hisztériáját csitítani képtelen Iránnal. Izrael viszont legszívesebben halva látná a törvényes palesztin kormányfőt, ami sajátos felülírása, még kívánságként is, a demokrácia alapértelmezésének. Afganisztánban a demokratikus elnök megsértődött az egyik globális emberjogi szervezetre, mert az Amnesty, az egyetemes emberi jogok alapján jogosan, bíróság elé állítaná a háborús bűnös afgán vezetőket. Ha viszont Karzai elnök ezt megpróbálná, fél nap múlva nem volna se demokratikus, se elnök, és még hatszor nagyobb belháború volna Afganisztánban.

Ott tartunk, hogy minél nagyobbra próbálják, annál kisebb lesz a közel-keleti demokrácia. Ami az idén történt, ebből a szempontból negatív rekord.

Itt most abba is hagyhatnánk. De most jön a neheze: mindebből nem az következik, hogy kevésbé kellene próbálkozni a demokrácia közel-keleti meghonosodásának támogatásával. Hanem az, hogy másképpen. Nyilvánvalóan nem megy úgy, hogy a napi saját érdekek alapján hol a demokráciát támogatjuk, hol az ellenkezőjét. Akkor tényleg kockázatosabb a demokrácia, mint a szolgálatkész diktatúra. És annyi háborút okoz, hogy például Izrael, saját háborúi dacára - friss statisztika - rekordévet zárt a fegyverexportban.

A demokráciaexport éves mérlegét jobb, ha ki sem számoljuk.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.