A paprikaháborúnak abban a csatájában a hazai termést feldolgozó cégek vesztettek a legtöbbet. A fűszerháborúnak azonban nincs vége - a következő ütközet Brüsszelben lesz, amikor az Európai Unió Bizottsága dönt az ohratoxin uniós határértékéről. A magyar szabvány tíz milligramm/kilogramm - a Kalocsai Fűszerpaprika Zrt. és a Szlovákiában, illetve Szerbiában dolgozó, döntően magyar tulajdonban lévő paprikás cégek azt szeretnék, hogy ennyi legyen az uniós határérték is. Spanyolország ennek az ötszörösét javasolja. Naná, hiszen abba beleférne a volt gyarmatokon termő paprika is, amit ma rendszerint spanyol áruként forgalmaznak az unióban. Vannak esélyeink, ha jól működik az agrárdiplomáciánk: a németek, svédek, franciák, akik nem termelnek, csak esznek paprikát, inkább az alacsonyabb határértéket támogatnák. A magyar termelőknek kedvező szigorúbb szabályozás pedig nemcsak Magyarországról szoríthatná ki a magasabb toxintartalmú dél-amerikai importot, hanem az egész Európai Unióból - növelve újra az árat és a piaci keresletet a magyar paprika iránt. Ez egy elegáns, eurokonform piaci játszma lenne - de nem biztos, hogy sikerül végigjátszani. Egyrészt a csövespaprika-termelők nemigen bíznak ebben - a múlt heti kalocsai tanácskozásukon is azzal nyaggatták az agrárminisztert, hogy adjon az állam megint támogatást, mint a csatlakozás előtti régi szép időkben, amikor a hazai paprika tetemes minőségi árkiegészítésén túl az importot még negyvenszázalékos vám is terhelte. Ezt ma már nem lehet megcsinálni - bár például az öntözés költségeit lehetne némi támogatással csökkenteni. Másrészt azonban nem egészen világos, mit tekintenek ebben a játszmában "magyar nemzeti érdek"-nek. Vannak ugyanis olyan hazai élelmiszer-feldolgozók, amelyek abban érdekeltek, hogy ők hozzák be Dél-Amerikából az olcsó (de toxinos) paprikát, keverjék valamilyen arányban a hazaival, és magyar eredetű áruként szállítsák Nyugat-Európába.

Ezzel jó nyereséget lehet elérni - valameddig. Addig, amíg végleg tönkre nem megy a hazai fűszerpaprika-termelés - onnan kezdve nem lesz mit a perui, chilei, brazíliai import közé keverni, hogy egy nagy múltú hazai termék maradék hírnevét is kiárusítsák.