A palesztinok az elmúlt két évben többször járultak az urnákhoz, mint például mi, magyarok, de ennél lényegesebb: mint ezalatt bármelyik arab vagy iszlám országban. A Bush-kormányzat itt nem erőltette látványosan a demokráciát, itt az egy évtizede lefektetett mechanizmusok elevenedtek meg, a megfelelő vezető irányítása alatt. A Bush-kormányzat - akár hallgatólagosan is - a Hamasz részvételét szorgalmazta. A Fatahnak jogosan akartak riválist "adni", hiszen ez is hozzátartozik a demokráciához. Kérdés, hogy a Hamasz - mely a választás alapjait lefektető békeegyezményt sem fogadja el - ilyen formában jó ötlet volt-e. Mindenesetre a Hamasz győzelmének következményeire nem volt felkészülve jóformán senki.

A döntés, hogy egy demokratikusan megválasztott kormányról a Nyugat egyszerűen nem vesz tudomást, láncreakciót indított el. A segélyek elapadása olyan körülményeket teremtett, melyek talán a Fatah híres-hírhedt korrupciójánál is rosszabbak.

"Sikerült elérni", hogy ha Abbasz előre hozott választásokra szólít fel, azok legitimitását a Hamasz dönti el. "Sikerült megerősíteni" a Hamasz damaszkuszi vezetését és kiszolgáltatni neki a mérsékeltebb gázait. "Sikerült elérni", hogy az amúgy is megerősödő Irán túszul ejthette a palesztin ügyet.

Abbasz kockáztat, játszik. Ő a Nyugat és Izrael szemében hol partner, hol nem. Nem egy erős vezető, de nem is hagyják, hogy az legyen. Most mondott egy nagyot, lehet, hogy bejön.