Akaratátvitel

Tetszett Kovács Gyula nyugállományú alezredes írásának (Az agykárosító politika, november 23.) formai megoldása. Stílusát annyira megirigyeltem, hogy mintegy sorvezetőként magam is átvettem:

Normális világban, nincs szükség légtérfelügyeleti rendszerre. Normális világban egy katona nem azt figyeli, hogy a köztársasági elnök, aki egyben a honvédség főparancsnoka, milyen civil szervezetnek a lekötelezettje. Normális világban nincs szükség a légvédelemhez erkölcsileg elavuló radarrendszerekre, mert mind a lég-, mind az egyéb védelmi rendszert a más országokkal megkötött diplomáciai szerződések biztosítják. Normális világban nincs szükség engedélyekre, nemzetközi finanszírozási rendszerre, olyan eszközök beszerzésére, amelyről szakmai körökben is nyilvánvaló, hogy néhány éven belül műholdfigyelő-rendszer váltja fel. Normális világban nincs szükség olyan bizottságokra, amelyeknek az a feladata, hogy meggyőzze a honvédelem szakembereit, hogy ne herdálja el az adózóktól nehezen begyűjtött forintokat. Normális világban nincs szükség arra, hogy egy akadémiai doktor győzködje a civileket a radar egészségkárosító hatásáról, mert azok sem laikusok. Normális világban a Honvédelmi Minisztérium nem próbálja "szakmai érvekkel" meggyőzni a kiszemelt önkormányzatot, hogy rávegye a felesleges munkára és pénzkidobásra. Normális világban tiszteletben tartják a különböző okból tiltakozókat, és nem sértegetik őket azzal, hogy a böhönyei libalegelőt összehasonlítják a bánáti bazsarózsát termő Zengővel.

Csak hát kedves Kovács Gyula, be kell látnia, hogy nem élünk normális világban! Ezért aztán védelmi, meg szakmai okokra hivatkozva a Honvédelmi Minisztérium munkatársai rá akarják erőltetni akaratukat a civil "laikusokra", hogy tönkretéve a természetet, otromba és felesleges létesítményekkel csúfítsák el azt.

Balogh Lajos

ny. honvéd alezredes, Budapest

Városálom - lidérces álom

Elképedek, amikor olyan közlemény jelenik meg, mint Böröcz József Városálom című dolgozata, amely a Népszabadság november 10-i számában jelent meg.

Elkeserítő, hogy teret kap a középkori állapotokat példaként dicsérő vélemény egy napilapban a XXI. században. Ez a cikk ugyanis valahol a középkor időnként kolera és pestis sújtotta városában zajló életvitelt állítja példaképnek.

Nem lehet az idő kerekét visszaforgatni! A fejlett országokban nem az autók kitiltása vagy eltüntetése, tulajdonosaik agyonfizettetése, az utak felszántása, vagyis a gépjárműforgalom drasztikus korlátozása a jelenkori és jövőbeni cél! A cikk szerzőjének komoly ismerethiányára utal, hogy Szingapur példáját mint követendő lehetőséget említi meg. Szingapur különleges eset, az ugyanis egy városállam, amelynek nincs "vidéke", mivel az egész ország egyetlen nagyváros. A világ többi nagy városa ettől teljesen különbözik.

Budapest körül a teljes M0-ás körpályát és az új hidakat kell (kellett volna már régen) nagyon sürgősen megépíteni. Ekkor Budapestről az autók körülbelül fele automatikusan eltűnne. A körgyűrű megépítése után az átmenő teherautókat, kamionokat már jogosan ki lehet tiltani a városból. Most például nagy részük a budai és pesti rakparton közlekedik.

Amit fentebb leírtam - közismerten - Európa szinte összes nagyvárosában már megvalósult. Például tavaly Madridban jártam, ahol a város körül már két körpálya is van! Saját tapasztalatom alapján mondhatom Madrid belvárosában ezért kellemes a személyautós forgalom. Most hallottam, hogy Stockholm körül már hat autópálya-körgyűrű van.

Sajnos, Budapesten az M0-ás körpálya építését a levegő munkacsoport, illetve a "zöldek" különböző képviselői, és még ki tudja, mennyi kisebb-nagyobb "szervezet" s akadékoskodó hajlamú magánemberek tíz-tizenöt éve folyamatosan akadályozzák különböző módszerekkel, perekkel. Ezek a "környezetvédők" nem értik meg, hogy éppen az M0-ás körpálya építésének akadályozásával jórészt ők hozták létre az elviselhetetlen belvárosi forgalmat, következésképpen a levegő ismert káros szennyezését.

A cikk írója által javasolt intézkedéssorozat fiatal emberekre van szabva. Nem számol ugyanis azzal, hogy ők is elérik majd a körülbelül hatvanéves életkort, amikor rájönnek arra, hogy akkor már egyetlen közlekedési eszközük csak a személyautó lehet. Nem számol az öreg, esetleg tolószékes, valamint gyerekkocsit tologató polgárokkal, akik nem tudnak biciklire ülni, nem tudnak a tervezett városszéli parkolókban felszállni a magas busz- és villamoslépcsőkre, nem mernek a különböző lépcsőknek, a magas és meredek metrómozgólépcsőnek nekiindulni, nem tudnak még fél kilométert sem gyalogolni stb., stb.

Felháborító az idősebbekre, kisgyermekesekre, fogyatékosokra nézve a legújabb piszkos esztelenség a "dugóadó" felvetése! Ezzel éppen e kisjövedelmű embereket hozzák lehetetlen helyzetbe, mivel bevezetésével az őket általában a belvárosba szólító ügyes-bajos dolgaikat személyautójukat használva nem tudják elintézni.

Végül megemlítem, hogy Böröcz és hasonlóképp téves irányban gondolkodó társai problémáit a technika gyors fejlődése hamarosan megoldja. Elég, ha megtekinti a magyar vagy a külföldi lapok hirdetéseit, amelyekben már most a boltban azonnal kapható (benzin és elektromos) hibridmeghajtású csendes személyautókat kínálnak megvételre budapesti boltokban is.

A fejlődés biztosan rövid időn belül meghozza, hogy a hagyományos benzin és dízel üzemanyaggal működő autók teljesen kiszorulnak a forgalomból, így talán ezek a furcsa városvédők mégsem fogják szép fővárosunk útjait felszántani.

Kovács Mátyás

Budapest

A pesti valóság

A BKV érdekképviselőinek levele kapcsán a november 20-i olvasói oldalon Pártos György csokorba szedte, Ami hibádzik a közlekedési vállalatnál az általánossá vált utaselhárító szemlélet miatt.

Egyet azonban ő sem említett: kevés a kapaszkodó a Combino villamosokban. Triviális problémának tűnik, pedig itt van a kutya elásva. A villamosba lépve nyilvánvaló, a kocsibelső német tervezőinek fantáziájában egy nyugat-európai kisváros álmos, ráérős vasárnapjának képe sejlett föl. A budapesti kollégák nyilván szóltak, hogy nem éppen ez a 4-6-os villamos tipikus utassűrűsége. A német mérnök megerőltetve a fantáziáját megpróbált egy valamelyest zsúfoltabb járműbelsőre gondolni, és megnövelte a kapaszkodók számát, de úgy látszik, képzeletét még így is túlszárnyalta a pesti valóság. Ugyanis ha az utas felszállt a villamosra, két irányba tud elindulni. Az egyik irányban összeszűkül az utastér (ez az alacsony padló átka), és már állnak ott utasok, reménytelen arrafelé haladni. Marad a másik irány, a csuklóalagút. A jármű közepén azonban nincs mibe kapaszkodni, a szélen található kapaszkodókhoz meg nem lehet hozzáférni. Így az utas az arany középutat választja: megáll az ajtóban.

Irodalmi adatokból is tudjuk, hogy a pestiek nem szeretnek az ajtótól a jármű belsejébe menni. "Tessék beljebb menni, ott annyi hely van, hogy táncmulatságot is lehetne tartani" - mondták a régebbi idők villamos- és autóbusz-kalauzai. De a pesti csak az ajtónál marad, attól félvén, hogy másképp elnyeli a sokaság. Nem kivétel ez alól a Combino se, amelynek ajtajaiban akkora tömeg verődik össze, hogy aki akar, az se tud beljebb menni. Majd ezért is a Combinót fogják csepülni, pedig néhány pluszkapaszkodóval megoldható.

A régi villamosok zörögnek és rángatnak, de egy látszik rajtuk: olyan időkben tervezték, amikor fürtökben lógtak az utasok a budapesti villamoson.

Darvas Kristóf

Budapest