Te vagy az év embere!
A Time magazin újságírói szerint a közösségi internetezés eddig soha nem látott együttműködési formákhoz vezetett, és potenciálisan az egész emberiség működését megváltoztathatja. Az alig tizenöt évvel ezelőtt, eredetileg az egyetemek közötti tudományos adatcserére létrehozott világháló robbanásszerűen fejlődik, és közben új információ-formákat termel.
A Wikipédia nevű elektronikus enciklopédiát például minimális felügyelettel a felhasználók írják és szerkesztik, ezért folyamatosan bővül és állandóan napra kész. A YouTube-on nem csak tévéműsorok vagy filmek részletei láthatók, hanem a digitális kamerákkal, telefonokkal milliószámra készülő magánfelvételek is, kezdő együttesek koncertjeitől politikusok nyilvános elszólásain át családi videókig és művészi próbálkozásokig. Fiatalok és lélekben nem öregedők tíz- és százmilliói lógnak naponta a MySpace, a MyFace – illetve magyar relációban az iWiW – közösségi ismerkedő és társalgó oldalain. Nagyon népszerű a Second Life (Második Élet) nevű „internetes világ”, ahol az élő személyek virtuális alakban (avatar) lehetnek jelen – és párhuzamos életet élhetnek.
Ma már nem kell újságírónak lenni ahhoz, hogy valaki nyilvánosságra hozhassa legfrissebb értesüléseit vagy véleményét. A vezető hírügynökségek és a nagy lapok internetes honlapjai (a Népszabadságé is) blogokat is közölnek, ahol bárki szerző lehet. A világ legnagyobb elektronikus könyvkereskedő honlapján, az Amazon.com-on az olvasók maguk is megírhatják véleményüket a könyvekről, és társaik ennek alapján dönthetnek arról, megvegyék-e a kérdéses műveket.
A Time által digitális demokráciának nevezett új világban az alkotók többsége teljesen ingyen, minden viszontszolgáltatás nélkül dolgozik, visz fel tartalmat a világhálóra. Eközben persze elkövet hibákat is, illetve olyan nézetek is helyet kapnak, amelyeket a többség el-, sőt megvetendőknek tart. Az új, a kaliforniai Szilikon völgyben a minőségbeli újdonságra utaló módon 2.0-ás változatnak nevezett világháló eddigi fejlődése a szakértőket is meglepte és a legmerészebb jóslatokra is rácáfolt. Ezért aztán senki sem tudja, pontosan merre is tart az önszerveződő, kívülről egyre nehezebben irányítható internet – az emberiség közös tudása.
A Time magazin 1928 óta nevezi meg, hogy a szerkesztőség szerint abban az évben ki volt a legnagyobb hatással a világ eseményeire. A címmel nem jár trófea vagy pénzjutalom, csupán az év végi szám borítója. Az első az Atlanti óceánt átrepülő Charles Lindbergh lett. Nem kikötés, hogy az illető feltétlenül pozitív szerepet játsszon, így lehetett az év embere Joszif Sztálin vagy Adolf Hitler. Az sem feltétel, hogy a kérdéses személy éljen, Albert Einsteint például 1999-ben tették a címlapra. Arra is több precedens van, hogy mint idén is, nem egy vagy több neves személyiség, hanem névtelenek csoportja lett az év embere. 1956-ban például „a pesti srácok” kerültek a borítóra.
A Time újságírói bizalmasan kezelt, hosszas beszélgetés-sorozattal, végül pedig szavazással döntenek. A felmerült nevekről az idén a végső döntést az elmúlt napokban felvezető interjú-részletekből lehet tudni. Eszerint a jelöltek között volt a Hezbollah elleni háborút megindító Ehud Olmert izraeli kormányfő, a kísérleti atomrobbantást végrehajtó Kim Dzsong Il észak-koreai diktátor, a globális felmelegedésről dokumentumfilmet készítő Al Gore volt alelnök, az Izrael elpusztítását jósoló Mahmud Ahmedinezsád iráni elnök, illetve a Sony. Utóbbi azért, mert a piaci bevezetés előtt nem gyártott elég Playstation 3-as játékkonzolt, és ezzel sokórás sorban állásra, sőt, egyes esetekben bűncselekményre késztette a játszani vágyó kamaszokat.
