„Mint a Malajziában őrizetbe vett nők elpanaszolják, a rendőrök gyakran kényszerítik őket meztelen guggoló gyakorlatokra, hogy a testükben esetleg elrejtett dolgok kiessenek. Gyakran bánnak így apró kihágásokért, például a közlekedési szabályok megsértéséért előállított nőkkel is” – olvassuk Mary Jordan, a Washington Post Pulitzer-díjas publicistájának beszámolójában.

Emberi jogi szervezetek sokszor szót emeltek már az embertelen és megalázó rendőrségi gyakorlat ellen. De tiltakozásuknak nem volt nagy visszhangja. A malajziai újságoknak és tévéadóknak minden évben meg kell újítaniuk működési engedélyüket, ezért nem szívesen húznak ujjat az állami hivatalokkal.

Egy tavaly nyáron készült titkos felvétel azonban átrendezte az erőviszonyokat. Egy huszonéves bébiszittert őrizetbe vettek. Kábítószer birtoklásával gyanúsították, de nem találtak nála semmit. Pedig alaposan átvizsgálták – őt is meztelenül guggoltatták.

A kihallgatásról egy rendőr titokban felvételt készített a mobiltelefonjával. A videó felkerült az internetre, ahol millióan megnézték. Minthogy már mindenki erről beszélt, a tévécsatornák is bemutatták a felvételt.

Amikor a fiatal muzulmán nő meglátta magát meztelenül a televízióban, majdnem elsüllyedt szégyenében. Tudta, hogy barátai és ismerősei is azonnal felismerik majd. Ügyvédet fogadott, és több milliós kártérítési pert indított a rendőrség ellen.

A kormány vizsgálatot rendelt el az ügyben. A kihallgatást végző rendőrnőt a hivatalos vizsgálat meghagyta beosztásában, mondván, hogy parancsra cselekedett. A titkos felvételt készítő kollégájával viszont közölték, hogy el kell hagynia a testületet.

„A mobiltelefonokat nem kobozhatják el – nyilatkozta az egyik független internetes hírügynökség vezetője, aki több, a rendőrség túlkapásairól tanúskodó amatőr felvételt tett már közzé. – Megerősödött a demokratikus nyilvánosság.” Hasonló szellemben nyilatkozott Swee Send, az egyik emberi jogi szervezet igazgatója, aki szerint a mobiltelefonok segítségével nőtt az egyszerű emberek hatalma.

Jordan arra emlékeztet, hogy a mobiltelefonnal készített videók számos esetben tettek jó szolgálatot az emberi jogok ügyének. Például az iraki fogolykínzások alkalmával, amikor szintén a telefonok kameráival készült felvételek kerültek nyilvánosságra.

Csakhogy a rendőrség is levonta az eset tanulságait. „A rendőrség felismerte a kamerás mobiltelefonokban rejlő lehetőséget. Arra kérték a polgárokat, hogy fényképezzék, vagy filmezzék le a szabálysértőket, például a tilosban parkolókat, akik miatt hatalmas dugók alakulnak ki a városban, és a képeket küldjék el a rendőrségre.”

De mi lesz, ha a közrendért aggódó polgárok a tilosban parkolók helyett a kormányellenes tüntetés résztvevőiről készített felvételeket küldik el a rendőrségnek? Ennek bizonyára az emberjogi aktivisták sem örülnek majd.