Magára maradt egy törpe, befolyás nélküli, csak szavaiban radikális szakszervezet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete. A nagyobbik szervezet, a Pedagógusok Szakszervezetének magatartása pedig egyszerűen érthetetlen, sőt szánalmas - így összegezte véleményét a PDSZ által szervezett tegnapi figyelmeztető sztrájkról Thoma László szociológus, a Zsigmond Király Főiskola tanára. A szakember szerint a lényegesen nagyobb létszámú PSZ-nek legalább szolidaritásból támogatnia kellett volna a PDSZ demonstrációját. Úgy véli: a figyelmeztető sztrájkkal csak az erejét kell felmutatnia egy szervezetnek, ez pedig ezúttal - az alacsony részvétel miatt - nem sikerült, az akció nem erősítette a PDSZ legitimációját. A sikertelenséghez Thoma szerint a dilettáns előkészítés is hozzájárult, a szervezők az előtt hirdették meg a sztrájkot, mintsem a részvételt fölmérték volna.

Elvileg a munkabeszüntetésekkel nyomást lehetne gyakorolni a munkaadókra - ebben az esetben a kormányra -, 1990 óta azonban a térségben egyedül Magyarországon nem volt még komolyan vehető közalkalmazotti sztrájk. Ennek egyik oka a foglalkoztatási bizonytalanság, hogy a közintézmények folyamatosan fenyegetett dolgozói féltik a munkahelyüket. Ugyanakkor kétségtelen - tette hozzá Thoma -, hogy a kormányt nem kényszeríti semmire egy olyan sztrájk, amely még anyagi károkat sem okoz.

A hazai szakszervezetek tehetetlenségét ostorozta lapunknak nyilatkozva Brusz László szociológus, a firenzei Európai Egyetem tanára is. Elmondta, hogy Olaszországban - sőt egész Európában - természetes dolog, hogy konfliktus esetén a pedagógusok, a közalkalmazottak a sztrájk eszközéhez folyamodnak, ha a tárgyalóasztalnál nem sikerülne eredményt elérniük. A két pedagógus-szakszervezet viszonyára utalva azt mondta: szomorú, hogy az érdekvédelmi szervezetek nem tudtak megegyezni a stratégiában, hiszen ez az ironikus helyzet mindkettőjük pozícióját rontja. A tiltakozási formáknak nem mindig az a céljuk, hogy közvetlen eredményt érjenek el velük, hanem az, hogy a nyilvánosság felfigyeljen a konfliktusra, arra, hogy a tiltakozók nem fogadják el a kialakult helyzetet - jelezte Brusz. Külföldi példákra utalva kifejtette: az ilyen akciók célja nem a reformok megakadályozása, hanem az, hogy a munkavállalók számára valamilyen kompenzációt harcoljanak ki. A hazai viszonyok között, a leépítések árnyékában kockázatos sztrájkot szervezni. A magyar pedagógus félelmében marad ki az akcióból, mert a szakszervezetek nem tudják megvédeni tagjaikat.(K. J. E.)