Tiltott önkényuralmi jelkép használata miatt citálták ismét bíróság elé Vajnai Attilát, a Magyarországi Munkáspárt 2006 alelnökét. A bíróság hat különböző ügyet egyesítve tárgyal (s rögtön el is napolta a pert). A politikus számos alkalommal jelent meg a nyilvánosság előtt ötágúnak látszó, vörösesnek tűnő csillaggal. Az általa korábban szerkesztett munkáspárti honlapra ráadásul feltöltötte a külföldi kommunista pártok hivatalos - nem kevésbé önkényuralmi - emblémáit. Márpedig ezt, az SS-jelvény, a horogkereszt, a sarló-kalapács használatához hasonlóan, a törvény egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel rendeli büntetni. Vajnai egyszer már megúszta egy év próbára bocsátással - azóta is küzd a szerinte alkotmányellenes jelképtörvény ellen. Lapunknak azt nyilatkozta: a bírósági "próbapereken", ahogy ő nevezi ezen eljárásokat, máris kiderült, hogy menynyit ér a törvény: a vörös szín például nincs definiálva; a nemzetközi színskála alapján az ő vörös csillaga például pirosnak minősül. Az a stilizált békegalamb pedig, amit egy televíziós műsorban viselt a hajtókáján vörös csúcsokkal, nem esik a tiltott jelképek kategóriájába (miként korábban a Marxim étteremben kifüggesztett, elnyújtott ágú csillag sem - a szerk.).

A kommunista politikus felháborítónak tartja, hogy a vádirat szerint e jelképek a külső szemlélőt a kommunizmus eszméjére emlékeztetik (az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a törvény konkrét magatartásformákat, nem pedig a meggyőződést büntetheti).

Vajnai nem nyugszik bele a csillagügybe: bármilyen ítélet is születik, az Európai Bíróságra viszi a dolgot. Iránymutatást vár Strasbourgtól, amely más uniós tagállamok számára is eligazítást nyújthat.

Az Európai Unió más tagállamaiban is évek óta vitáznak az önkényuralmi jelképeken - jellemzően a náci, szovjet megszállást egyaránt megélt kelet-közép-európai államokban. Hazánkhoz hasonlóan Németország, Lettország már betiltotta, Észtország most tervezi betiltani - három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetni - az önkényuralmi jelképek használatát. Utóbbi eset különösen érdekes, mivel az orosz kisebbség az észt lakosság mintegy harmadát teszi ki; a Tallinn központjában fölállított szovjet hősi emlékmű, a bronzkatona szobra erősebb ellentéteket szült, mint a mi Szabadság téri emlékművünk. Azt is vörös festékkel öntik le néha, leginkább azért, mert a helyi kommunisták, háborús veteránok fő emlékhelye. Rein Lang észt igazságügyi miniszter közlése szerint meg kell büntetni a szobor előtt vörös zászlókat lengetőket, mivel gyűlöletet szítanak. Az észt kormánynak döntésével viszont az orosz fél haragját sikerült kivívnia: Moszkva "szégyenteljes, provokatív lépésnek" minősítette a törvénytervezet benyújtását, egyenesen blaszfémiának minősítve a nácizmus és a kommunizmus egyenlő megítélését.

Az EU tagállamai belügyének tekinti a kérdés rendezését, nincs tehát egységes uniós jelképjog. Nagyrészt a magyaroknak köszönhetően uniós szintű vita is folyt a kérdésről: az Európai Parlamentben Litvánia első elnöke, Vytautas Landsbergis a fideszes Szájer Józseffel versengve követelte az önkényuralmi jelképek összeurópai betiltását, melyet a jogszabály-kezdeményezési joggal bíró Európai Bizottság annyival intézett el: ez nem volna bölcs dolog. A szocialista EP-képviselők ez ellen, mi több, a magyar törvény eltörlése mellett lobbiztak; még Gyurcsány Ferenc is aláírta az ATTAC ezt követelő petícióját. Vigaszul legalább az észtek tőlünk tanulnak: a jelképtörvény-tervezet parlamenti vitájában ugyanis hazánkkal példálóztak.