Tíz nap hiányzott ahhoz, hogy Donald Rumsfeld legyen az Egyesült Államok történetének legtovább hivatalban lévő védelmi minisztere. A tegnapi volt azonban az utolsó munkanapja, így be kell érnie azzal, hogy ő a posztot valaha betöltő legfiatalabb és a legidősebb politikus, továbbá az egyetlen, aki kétszer állt a Pentagon élén. A történelem gyakorlatilag egybehangzó vélemény szerint előre hozott ítéletet mondott teljesítményéről: ugyanúgy bukott emberként távozik, mint az időtartamot tekintve csúcstartó Robert McNamara, akire az utókor szinte kizárólag a dicstelen vietnami háború, illetve több évtizedes magyarázkodása kapcsán emlékezik.

A most 74 éves Rumsfeld először 1975 és 1977 között, Gerald Ford elnöksége idején volt védelmi miniszter. A második lehetőséget arra akarta felhasználni, hogy az amerikai fegyveres erőket a hidegháborús szembenállásra alkalmas struktúráról átállítsa a mai kihívásoknak megfelelő, rugalmasabb szervezeti formákra. Úgy gondolta, ebben a legnagyobb akadály a tábornoki kar lesz, ezért azonnal nekirontott a "csíkosnadrágosoknak". A kiszivárgott történetek szerint a sokat tapasztalt hadfiak rettegtek tőle, egymást érték a megalázó jelenetek, a nyilvánosság, sőt a beosztottak előtti durva letorkolások. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után házon belül átmeneti tűzszünet következett, ám az iraki háború előkészítése kapcsán Rumsfeld megint látványosan összeveszett a katonai vezetőkkel. A szárazföldi erők vezérkari főnöke, Eric Shinseki tábornok szerint ugyanis 300-400 ezer katonára lett volna szükség Irak megszállásához, Rumsfeld viszont 100 ezresnél is kisebb hadsereggel akarta megdönteni Szaddám Huszeint.

A miniszter személyes hibájának róják fel, hogy nem készíttetett részletes megszállási tervet, mert az egész hadműveletet és az azt követő "helyreállítást" hat hónap alatt végrehajthatónak hitte. Ő döntött az iraki hadsereg feloszlatásáról, a Baath Párt egyszerű tagjainak állásaikból való eltávolításáról.

A háború sikeres szakaszában Rumsfeld reflektorfényben volt. Végeláthatatlan sajtóértekezleteket tartott, amelyeken hosszasan fejtegette, mennyire reménytelen az ellenállók helyzete. Ez később visszaütött: személye a közvélemény szemében egybefonódott a háborúval, így annak népszerűtlenné válása automatikusan rá is visszahatott.

A távozása előtti hetekben már nem tartott sajtóértekezletet, interjút is csak a jobboldali FoxNews "megértő" riportereinek adott. Utódja, Robert Gates korábbi CIA-igazgató azzal vívta ki az ellenzéki honatyák szimpátiáját, hogy a szenátusi meghallgatáson kimondta, amit Rumsfeld soha: Amerika nem áll nyerésre Irakban. Most mindenki azt várja, milyen gyorsan pucolja ki Gates Rumsfeld embereit a kaotikussá vált Pentagonból, és sikerül-e kiutat találnia az iraki zsákutcából. A tegnapi amerikai kommentárok már ennél is többről beszélnek. Rumsfeld politikája eszerint egyenesen nemzeti katasztrófához vezetett. Amiért persze a végső felelős George W. Bush elnök.

Donald Rumsfeld