Kedves nagyon gazdag úr!
Ez a történet kezdődhetne tehát azzal is, hogy a dúsgazdag hazai üzletemberek érzéketlenségén kesergünk. Lehetne aztán az említett apartmanházért folytatott kétéves munka lélekölő pillanatait idézni. A Szent László Kórház területén, a Szent László Őssejt Alapítvány segítségével létrehozott és a napokban átadott - a görög mitológia termékenység-istennőjének nevét viselő - Démétér Ház történetét kezdjük azzal, hogy alig egy évtizede a beteg számára nagyjából a halálos ítéletet jelentette, ha az orvos leukémiát, veleszületett anyagcsere-betegséget, immunhiányos állapotot vagy csontvelő-elégtelenséget diagnosztizált. Ma már ezek a betegségek csontvelő-átültetés segítségével jó eséllyel gyógyíthatók. Folytassuk azzal, hogy tavaly körülbelül kétszáz ilyen beavatkozást végeztek Magyarországon, közülük hetvenhetet a Szent László Kórház csontvelő-transzplantációs osztályán, harmincnégyet gyerekeken. Nekik ez a beavatkozás átmenetileg kiiktatta az immunrendszerüket, így hat-nyolc hétre úgynevezett steril bokszba kényszerültek. Szüleik (pestiek és vidékiek) nappal maszkokba bújva a fertőzésektől óvó, elkülönített szobában foglalkoztak lábadozó, olykor az életükért küzdő gyermekükkel, éjszaka meg ugrásra készen aludtak összetolt székeken, földre terített matracon vagy a kórház udvarán parkoló autójukban. Hetekig, hónapokig.
2004 tavaszán Tóth Artin, a Fekete Doboz egykori munkatársa, aki már második dokumentumfilmjét forgatta a kórházban a csontvelő-átültetettekről, munkatársa, Tóbiás Tímea, és a kórház csontvelő-transzplantációs osztályának vezető főorvosa, dr. Kriván Gergely úgy érezte, ez így nem mehet tovább, az áldatlan helyzeten változtatni kell. Egy szociális háttérintézményt, a kórház közelében épülő apartmanházat álmodtak meg, ahol együtt lehet a még kórházi kezelésre szoruló gyermek és a család. Azt persze ők is tudták, hogy az egészségügy területén mostanság illik óvatosan, inkább csak fekete-fehérben álmodozni. Némi reményt adott, hogy a Kriván doktor vezette Szent László Őssejt Alapítvány húsz évre ingyen megkapta a kórház egyik használaton kívüli, romos műemlék épületét, viszont kiderült: annak rendbetétele százmillió forintba kerülne, és akkor az üzemeltetés várható költségeiről nem is beszéltünk.
Az alapítvány munkatársai (köztük akkor már az önkéntes munkatárssá lett filmesek is) pályáztak, ahol csak lehetett, jótékonysági szakmai napot szerveztek a Millenárison, és hatszázezer segélykérő levelet postáztak, nem tévedés: hatszázezret! Köztük az újságokból kimásolt leggazdagabb magyaroknak is, akik közül senki sem reagált a megkeresésükre.
A már-már veszni látszó ügyön először a Hír TV borárverésének 26 millió forintos bevétele lendített nagyot. Ezt követően további támogatók is jelentkeztek - bár végül a kivitelező cég (írjuk ide: a METO Építő Zrt.) előlegezett meg húsz-huszonötmillió forintot, amelynek összegyűjtése még hátravan. Néhány napja, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, a Démétér Ház fővédnöke átadhatta az épületet.
Szállingózni kezdtek az első beköltözők is, köztük egy kilenc- és egy háromgyerekes vidéki család. Ülünk a megújult hatlakásos épületben, orvosokkal, beköltözőkkel beszélgetünk. Hallgatjuk Kriván doktort, a háromgyermekes Sáfrány család történetét, mondatokkal babrálunk, és érezzük: nehéz szavakba önteniük, mit jelent nekik ez az egész, hogy együtt lehetnek, és milyen hihetetlen erőt ad mindez a gyermeküknek, a négy és fél éves Barnabásnak. És arról sem könnyű beszélni, mit jelentenek a gyógyulófélben lévőknek az időközben rendszeressé vált művészetterápiás foglalkozások, rehabilitációs programok, egyáltalán: mennyire fontos ez a Démétér Ház. Amely újabb remény a csontvelő-transzplantáltaknak a túléléshez, valamint egy csöppnyi bizonyság arra nézvést: van élet az egészségügy olykor kínos és követhetetlen vitáin túl is.
