Egyre kínosabb a Siemens-ügy
Szorul a hurok a Siemens legfelsőbb vezetése körül is a feketekasszák ügyében. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy mind Klaus Kleinfeld, a cég elnöke, mind a felügyelőbizottság élén álló Heinrich von Pierer ügyvéd után nézett.
Rosszabbul járt a cég egyik korábbi vezetőségi tagja, Thomas Gainswindt, akit máris őrizetbe vettek. Több korábbi gyanúsított vallomása szerint Gainswindt tudott a feketekasszákról és vélhetőleg a korrupciós ügyekről is. (A feketepénz felhasználásáról továbbra is csak találgatások vannak, a megvesztegetésekre, megrendelők megkenésére konkrét bizonyítékok nincsenek.) A visszaélések azonban a kezdetben sejthetőnél jóval nagyobbak: a néhány hete még csak 20 millió euróra becsült összeg mára 420 millióra növekedett, s így már egyre jogosabb a kérdés: elképzelhető-e olyan cégvezetés, amely ekkora összeg "kimenekítéséről" nem szerez tudomást?
Arra, hogy milyen célokra fordították a feketekasszákban tárolt összeget, egy másik gyanúsított, a Siemens kommunikációs-technikai részlegének (Com) egykori vezetője adott választ: Michael Kutschenreuter arról számolt be a nyomozóknak, hogy egy szaúd-arábiai üzleti partner szabályosan megfenyegette a Siemenst, ha felbontja vele a szerződést, akkor feljelenti őket az amerikai tőzsdefelügyeletnél (SEC) illegális kifizetések miatt. A szaúdiak állítólag 910 millió dollárt követeltek, végül beérték 38 millióval. A követelésről a felső vezetést is tájékoztatták. A Siemens hivatalos verziója szerint azonban fenyegetésről szó sem volt, a 38 millió dollárt valóban átutalták, de csupán jogos kártérítésként, amiért a 2003-ig szóló szerződést három évvel korábban felbontották a szaúdi céggel.
Nem ez volt persze az egyetlen gyanús pénzmozgás. A Süddeutsche Zeitung úgy tudja, hogy a könyvvizsgálóként alkalmazott KPMG munkatársai rendre "elboronálták" ezeket az átutalásokat: csupán egyszer kerültek kellemetlen helyzetbe, amikor egy fiatal és tapasztalatlan munkatársnak feltűnt, hogy valami nem stimmel. Bőkezűen bánt viszont a cég a korábbi beavatottakkal: a feketekasszákat korábban kezelő munkatársakat távozásuk után busás tanácsadói szerződésekkel jutalmazták, egyikük arról számolt be, hogy olykor 35-45 ezer eurót kapott havonta. Nemcsak szakmai tanácsaiért, hanem hogy tartsa a száját.
Bár konkrét gyanú továbbra sincs, hogy a Siemens élén korábban álló Heinrich von Pierer vagy az őt 2005-ben felváltó Kleinfeld is tudott volna a feketekasszákról, egyre többen vélik úgy, hogy az ügy tisztázásához legalább Von Pierernek távoznia kellene a felügyelőbizottság éléről. A cég átláthatatlan belső ügyei lassan már a német gazdaság egészére vetnek rossz fényt: a Siemens 190 országban csaknem félmillió munkavállalót foglalkoztat, márkaneve sok helyütt szinte egyet jelent a német minőséggel, megbízhatósággal és nem utolsósorban üzleti etikával. A bizalom megingása középtávon nagyon sokba kerülhet, nemcsak nekik, hanem más német cégeknek is. Gondba kerülhet a német politika is, Heinrich von Pierer ugyanis Angela Merkel egyik legközelebbi gazdasági tanácsadója - ezt a posztot már Schröder kancellár alatt is betöltötte. Szakmai hozzáértését senki sem kérdőjelezi meg, integritását annál inkább.
Ráadásul nem ő az első, akinek a nevét visszaélésekkel hozzák összefüggésbe. Schröder munkaerő-piaci reformjainak névadója, a Volkswagen egykori személyzeti főnöke, Peter Hartz vállalati pénzekkel való visszaélés miatt akár börtönbe is kerülhet. (A tavaly kirobbant VW-botrány szintén kenőpénzekről, fantomcégek alapításáról, illetve szakszervezeti vezetők "lekenyerezéséről" szólt: Hartz bőséges repikerettel rendelkezett, amiből Klaus Volkerttel, a VW üzemi tanács vezetőjével többek között prostituáltakat vettek igénybe, Volkert brazil barátnőjét is a vállalat pénzén utaztatták évente többször Németországba.)
Bajban a "magyar Siemens"
Négy év alatt másfél milliárd forintnyi fiktív számlát bocsátott ki Schrödl András számlagyára, amelynek legnagyobb ügyfele a magyar Siemens volt. Ma még nem tudni, kenőpénz lett a tisztára mosott százmilliókból, vagy a pénz a Siemens egyes vezető munkatársainak a zsebében landolt.
A nyomozás eddigi adatai szerint nem mutatható ki összefüggés a Németországban kirobbant Siemens-botrány, és a magyar Siemensnek is szolgáltató számlagyár ügyében hónapok óta zajló nyomozás között. Azonban a rendőrség szokatlanul szűkszavú. A néhai Belügyminisztérium nagy beszállítóját is érintő nyomozásról szólva Horváczy Emese, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) szóvivője a Népszabadságnak megerősítette a HVG című hetilap csütörtökön közölt információit, hogy tudniillik hónapok óta nyomoznak egy bizonyos Schrödl András által szervezett, számlagyárként működő cégcsoport ügyében. Schrödl ellen elfogatóparancsot adtak ki. Az általa életre hívott számlagyárról pedig annyi tudható, hogy 110 céggel állt kapcsolatban, s összesen másfél milliárd forintnyi számlát bocsátott ki anélkül, hogy a társaságok bárminemű gazdasági tevékenységet folytattak volna.
A könyvelő és adótanácsadó Schrödl hat fantomcéget alapíttatott hajléktalanok nevében. Ügyvezetőiket, akik két-három-, olykor ötezer forintért rendbe szedték koszos-kopott öltözéküket, és ha kellett, készpénzt vettek fel a bankokban, ha kellett szerződéseket írtak alá olvasatlanul, szintén az utcán toborozta. Nem tudni pontosan hány nincstelen embert vett rá a nagyüzemi méretekben űzött sikkasztásra és okirat-hamisításra, a Nemzeti Nyomozó Iroda hét személyt hallgatott ki gyanúsítottként.
Bár a rendőrség hallgat, más forrásokból tudható, hogy a számlagyár másfél milliárdos "bevételének" nagy része, 880 millió forint a Siemenstől érkezett a fantomcégek számláira.
A Siemens "projektmenedzserekként" vonta be különböző kórházi közbeszerzések lebonyolításába a hajléktalan ügyvezetők kizárólag papíron létező vállalkozásait. A hajléktalanok vallomása szerint ez idő alatt többször találkoztak Beke-Martos Gábor elnök-vezérigazgatóval és Schumann Ádámmal, a Siemens orvosi műszerekkel kereskedő cégének első emberével.
Miután Schrödlnek nyoma veszett, a rendőrség is csak találgatja, hová tűnhetett a Siemenstől (és a másik 109 cégtől) a hajléktalanok cégeinek átutalt milliók? Az anyavállalatot érintő németországi nyomozás alapján okkal feltételezhető, hogy a számlagyáron keresztülfuttatott 880 milliót közbeszerzési eljárásokban döntéseket hozó köztisztviselők, politikusok, kórházi dolgozók megvesztegetésére fordították. Azonban nem vethetjük el annak a lehetőségét sem, hogy a pénz a cég egyes vezetőinek, s az ő bizalmasaiknak a zsebében landolt. (Fekete Gy. Attila)
