Nyomban tollat ragadtam, hogy rámutassak, miért nem állja meg a helyét az ő, "káosszal" ijesztgető gyűlölködése a mindenben-mindenkiben - Gy. F.-ben is - jót kereső és találó szeretet egyedüli megváltó erejével, erkölcsi imperatívuszával szemben, ami mellett én érveltem. De azt is meg akartam írni, hogy van, amiben egyetértek Pálinkás Útitervével. Minderre azonban nem került akkor sor, mert Friderikusz Sándor felfigyelt ellentétes szellemiségű cikkeink érdekes tőszomszédságára, és mindkettőnket meghívott november 22-i műsorába. Abban megemlítettem, hogy egyetértek Pálinkás végkövetkeztetésével, mely szerint legyenek 2008-ban előre hozott választások. Erre szerintem is szükség lehet - fejtettem ki -, mert a Fidesz pártszövetség addig valószínűleg szétesik, miként egyik szélsőséges csoportja, a KDNP már jobbára függetlenedett is. Felteszem, hogy az önkormányzati hadállásokat nyert fideszesek közül is egyre többen fordulnak majd el pártközpontjuk uszító, helyi érdekeket nem szolgáló, a legitim kormány megbuktatását célzó lázításától.

Pár éven belül tehát a kormánykoalíciónak érdekében állhat az előre hozott választás, mert a parlamentben így képviselethez juthat, létrejöhet, illetve megerősödhet a konstruktív, mérsékelt - nemcsak retorikailag, de ideológiailag is konzervatív - jobboldal, amelyre oly nagy szükség lenne már most is.

A műsorban sajnos kifutottunk az időből, nem fejthettem ki, hogy a rosszhiszemű, gyűlölködő vádaskodás rögös-mocsaras útjánál, melyen Pálinkás József és sajnos sokan mások is eljutni remélnek az előre hozott választások általuk várt Kánaánjához, van sokkal jobb út is: a jézusi humanizmusé. Amely a tékozló fiúnak megbocsát, még mielőtt bocsánatot kér. Nem keresi más szemében a szálkát, míg a magáéban a gerendát sem látja meg; példaképül mutatja fel a másságot, s megadja nemcsak Istennek, ami Istené, hanem a császárnak is, ami a császáré. Vagyis ez, a feltétlen megbocsátás és tolerancia útja az, ami nagyon hiányzik a Fidesz képviselőjének útitervéből.

És lehet, hogy nem is lenne szükség előre hozott választásokra, ha Pálinkás képviselő úr meggyőzhetné frakciótársait - és a velük "frakciószövetségben" lévő kereszténydemokratákat - a megbocsátás és megbékélés jézusi útjának járhatóságáról.

Schmidt Mária és írása (Politika és erkölcs) olvasóinak is csak ezt az utat ajánlhatom. Bárki válaszolná meg önmagukat minősítő vádjait, feltételezéseit, összevetéseit, gyűlölködő és történészhez nem illően elfogult érvelését az csak árnyékot vetne a közeli napokhoz fűződő több évezredes reményre.

Bitó László, nyugalmazott élettanprofesszor, író