Jó pár hónapja nem látni már Peking belső kerületeiben a legendává vált, bekarikázott "chai" írásjegyet, melyet a bontásra ítélt - és azóta sorra el is tűnt - épületek falára festettek fel kézzel az ezért felelősök. Élelmes fiatalok pólóra nyomva árulták a bekarikázott "chai"-t; a szellemes idősebbek pedig úgy magyarázták az angol China szót, hogy az a "chai" (ejtds: csáj) és a "na" (ejtsd: ná "hol") kínai írásjegyek összetétele. Azaz Kína egyet jelent a "hol lesz legközelebb bontás?" értelmű szókapcsolattal.

Hamarosan azonban befejeződik a játékokat megelőző évek óta tartó bontási sorozat, Peking totális arcfelvarrása. Frissen feketéllik az aszfalt a többszintes útcsomópontokon, lassan elkészül a hat új metróvonal, a földszintes régi negyedek helyén épült felhőkarcolókra pedig felkerültek az üvegfalak. A mostani bontási kampányban az utolsó 22, összesen 3,3 négyzetkilométernyi területre került ki a karikás írásjegy - ezúttal már csak a külvárosban. Az állami sajtó híradása szerint a földszintes viskókat, boltokat azért kell elbontani, mert engedély nélkül épültek és rontják a városképet az olimpiai falu közelében.

Az ügy érdekessége, hogy a dózerolásra kijelölt területen éppen az építkezésekre vidékről érkezett, s hosszabb távon Pekingben maradni szándékozó vendégmunkások ideiglenes házai állnak. Arról, hogy a lebontott épületek lakói hova költöznek vagy milyen kártérítést kapnak, nem szólnak a hírek.

Jelenleg Peking 15,4 milliós lakosságából 3,6 millió a vidékről bevándorolt munkás. A regisztrálatlan, feketén dolgozók száma pedig megbecsülhetetlen. A pekingi illetékesek feje egy ideje már attól fáj, hogy mihez kezdenek majd a sok építőmunkással. Idén szeptemberben már kirobbant egy kisebb botrány, amikor a külföldi sajtó felkapta az egyik városrendezési gyűlésről kiszivárgott hírt, mely szerint az olimpiára mindenképp el kell távolítani a városképet rontó vidéki vendégmunkásokat.

Pekingben építik a nemzeti olimpiai stadiont