A poszttól tíz év után búcsúzú ghánai diplomata azonban maga is úgy véli, hogy a világ több szempontból is rosszabb helyzetben van, mint amikor 1996-ban átvette az ENSZ irányítását. Összegző beszédében három területet nevezett meg, ahol a problémák nem, hogy nem oldódtak meg, de még éleződtek is: a világgazdaság igazságtalanságát, a világbékét, illetve az emberi jogok, a jogállamiság kérdéskörét.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy Annan tevékenysége mennyiben befolyásolta az elmúlt évtized dicstelen mérlegét. A fejlődő országok döntő többsége kifejezetten kedvelte a világszervezet első emberét, míg az USA az utóbbi években neheztelt rá, és egy ideig úgy tűnt, mandátumának lejárta előtt megpróbálja kiszorítani a tisztségből.

A legjobb ghánai, svájci és amerikai egyetemeken tanult Annan legelső munkahelye 46 évvel ezelőtt az ENSZ volt. Az egészségügyi világszervezet, a WHO költségvetési osztályán kezdte karrierjét. A hetvenes években a ghánai idegenforgalmi minisztérium élén tett kitérőt leszámítva egész élete az ENSZ-ben zajlott. Három „főtitkár-helyettesi” (valójában igazgatói) tisztet is be-töltött: különböző időszakokban vezette az emberi erőforrásokkal, a költségvetéssel, pénzügyekkel és belső ellenőrzéssel, illetve a béke-fenntartó műveletekkel foglalkozó részleget. Ez elvben kiválóan alkalmassá tette volna a világszervezet ezredfordulós reformjának levezénylésére, ám a fejlett államok, elsősorban az USA és a tagországok többségét alkotó fejlődők csoportja között meghúzódó ellentétek miatt nem sikerült elérnie a célt. Annan évtizede úgy fejeződik be, hogy nem sikerült kibővíteni a Biztonsági Tanácsot, modernizálni az ENSZ apparátusának működését és tartósan szilárd alapokra helyezni a költségvetést.

Távozása alkalmából a neokonzervatív gondolkodás fellegvárának számító Heritage Alapítvány még egyszer utoljára heves bírálattal illette, neki róva fel az ENSZ összes hibáját, az alacsony hatékonyságot, az iraki olajért-élelmiszer programban kicsúcsosodó korrupciót, a menedzsment vezetési hiányosságait, a reformok nehézkességét.

A csöndes szavú, ám néha kőkeményen fogalmazó Annan nem véletlenül tartotta legfontosabb búcsúbeszédét a Missouri állambeli Independence-ben, a Truman emlékkönyvtárban. Arra célzott, hogy a világszervezetet az USA hozta létre, és ha szerinte nem működik megfelelően, akkor a felelősöket nem feltétlenül New Yorkban kell keresni. Annan szerint Amerikának vissza kellene térnie Truman multilaterális külpolitikai felfogásához, és követnie az egykori elnök elvét, miszerint a nagyhatalmak felelőssége az emberiség szolgálata, nem pedig a vezetése.

A főtitkár és az amerikai kormányzat hűvösnek is csak jóindulattal nevezhető viszonyát tükrözte, amikor Annan a Demokrata Párt választási győzelmét követően széles mosolylyal nyugtázta legnagyobb személyes ellenfele, John Bolton nagykövet kényszerű lemondásának hírét. A visszafogott, szolid diplomataként beharangozott Ban Ki Mun a Fehér Ház reményei szerint kevesebb fejfájást fog okozni, mint túlságosan is szókimondónak tartott elődje, aki 2004-ben emlékezetes BBC-interjújában az ENSZ alapszabályába ütközőnek nyilvánította az iraki háborút.

A dél-koreai mindemellett a humorérzéknek sincs híján. A Reuters hírügynökségnek nyilatkozva tréfás dalra fakadt. A Mikulást váró amerikai gyerekek kedvenc dalát adta elő, miszerint már készíti a listát, kétszer is ellenőrzi, ki volt rossz és ki volt jó, érkezik Ban Ki Mun.

Az ünnepélyes eskütétel