Kötözött hatóság a húspiacon
Nem túl biztató az a kép, ami az eltelt másfél hét M.E.G.A. Trade élelmiszerbotránya során kirajzolódott - legalábbis a fogyasztók számára semmiképpen sem. Bár az FVM illetékesei hivatalos fórumokon sorra megerősítik, miszerint "jól működik a hazai élelmiszer-biztonság rendszere", ehhez csöndben azt is hozzá lehet tenni, hogy a nagyban utazó, profi élelmiszercsaló cég sem kockáztat azért túl sokat. Vélelmezhetően ezzel is magyarázható, hogy korábban Süth Miklós országos főállatorvos, illetve Boródi Attila az ÉFOSZ elnöke is 10-15 százalékra teszi a szavatosság lejáratát valamilyen módon machinált termékek arányát a hazai élelmiszer-kínálatban.
A karácsonyfát felgyújtó izzó, vagy a gyermekre veszélyes játékok esetében szinte azonnal nyilvánosságra hozzák: melyik termékről van szó, azt ki gyártotta vagy forgalmazza. Nem így történik az élelmiszerek esetében: itt napok - néha hetek - telnek el, amíg egy-egy veszélyesebbnek ítélt termék neve, pláne a forgalmazójának a kiléte hivatalosan is nyilvánosságot kap. Az élelmiszerek esetében ugyanis nehéz megállapítani a felelősséget: az élelmiszerlánc sokszereplős, különösen importterméknél, ahol egy vagy több közbülső szint is közbeiktatódhat.
A lejárt vagy lejárathoz közeli terméket töredék áron értékesítő gyártó nyugodtan alhat: neki nem kötelessége tudni, hogy a felvásárló mire fogja használni a portékáját, amitől megszabadult. Az átvevő rossz szándékát bizonyítsa rá, aki tudja. Elvégre lejárt szavatosságú, amúgy jó nevű müzliből remek állattakarmány is lehet. (jelesül több itteni állatmenhely is bejelentkezett a törökbálinti és egyéb telephelyen lefoglalt élelmiszerekre.) A szállítmányt nálunk átvevő kiskereskedők is a vállukat vonogatják: ők minden beérkező szállítmány dokumentumait ellenőrzik, ami pedig az árut illeti, részint az átvételnél, illetve az áruházi polcról szúrópróbaszerűen levéve rendszeresen bevizsgálják a minőségét. Azonban - ahogy Süth Miklós is megerősítette - Törökbálinton az egyes tételek dokumentumairól profi minőségű hamisítványok készültek, és az éppen lejárt, vagy lejárathoz közeli terméknél gyakorlatilag még nem mutatható ki érdemi változás. A kereskedők arról sem kötelesek informálódni, hogy a gyártó, vagy a forgalmazó máshol már lebukott. A kereskedők szerint egyértelműen a hatóságok dolga, hogy kiszűrjék a sorozatosan jogsértésen kapott cégeket, nem az övék.
A hatóságoknak arra minden eszköze megvan, hogy amennyiben élelmiszer-biztonsági kétely merül fel, úgy időlegesen kivonják a forgalomból - azonban ugyanez a bűnös cégre már legkevésbé sem igaz. A törökbálinti lebukás után most ugyan bevonták a M.E.G.A. Trade kereskedelmi engedélyét, azonban az eljárás végén a cég nyugodtan újra folyamodhat érte. Persze arra sincsen garancia, hogy a tulajdonosok - vagy üzlettársaik - akár a vizsgálat alatt ne alapítsanak egy másik céget.
Új cég alapításával a cég gyakorlatilag azt is ki tudja kerülni, hogy megfizesse a hatósági bírságokat - ez utóbbiaknak sincs visszatartó erejük. A bírság összege általában is kisebb, mint a vétségek árán elérhető extraprofit. Ráadásul a jogorvoslati eljárásnak itt a fizetésre halasztó hatálya van, ami átlagos bírósági ügymenettel számolva legalább másfél-két évet jelent. Így mire fizetésre kerül a sor, többnyire csak egy sajnálatosan "becsődölt" céget találnak vagyon, vagy értékké tehető eszközállomány nélkül. A behajtási arányokra nem kaptunk választ az FVM-től, de szemléletes adat lehet, hogy csak a Fővárosi Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás kintlévősége 148 millió forintra rúg - többségében behajthatatlan bírságokat lehet mögöttük sejteni.
Ugyanakkor kockázatos kalandra vállalkoznak a hatóságok, amikor lefoglalnak egy-egy tételt, vagy közzéteszik a jogsértő cég nevét. Hiába van szó közérdekű élelmiszer-biztonsági ügyről, a jelenlegi szabályozás nem védi meg a hatóságokat, ha nem tudják teljes mértékben igazolni az állításukat. Márpedig a tételeik visszavonására kényszerített cégek első útja rendszerint az illetékes megyei bíróságokra vezet. Ott, ha meg tudják támadni a hivatal vizsgálati módszereit - pl. nem volt akkreditálva a laboratórium ahol a tételt bevizsgálták, nem volt megfelelő a minta, vagy a mintavevő személye - már jó eséllyel pályázhatnak egy komoly összegű kártérítésre a hatóságokkal szemben.
Bár uniós csatlakozásunk előtt az EU által készített országtanulmányok is rendszeresen kiemelték, hogy egységesíteni kell a minőségbiztosítási szervezeteket - erre csak most, a botrányt követően kerül sor. A szervezetekben most csak egy közös van: mindegyik folyamatosan szűkülő költségvetésből kell, hogy gazdálkodjon. A törökbálinti ügyben magát leginkább exponáló állategészségügyi állomások költségvetése például a 2005-ös 19 milliárdról idén 14 milliárdra csökkent.
