A helyébe lépő magyar-magyar kormányzati konferenciával a MÁÉRT tegnap végleg kimúlt. És nem úgy néz ki, hogy a határon túli magyar pártok első emberei képtelenek volnának ebbe beletörődni. Igaz, nem is éljeneznek a történtek miatt. De miért is tennék? Ma még senki se tudná megmondani, mivé növi ki magát az újszülött - megérhet akár matuzsálemi kort, de előfordulhat az is, hogy a politikai szelek első fordultával ledől a lábáról. Érthető hát, ha az érintettek távolságtartással - és bizonyos vizsgadrukkal - kezelték a magyar-magyar viszony új csúcsintézményének premierjét. Se fanfárok, se virágeső, de még ünnepélyes megnyitó, közös sajtótájékoztató sem - ami pedig ilyen esetekben dukálni szokott.

A kapcsolatok állapotához tényleg a visszafogottság illik. A vendéglátó Gyurcsány Ferencnek a kettős állampolgárságról tartott népszavazást követően kifejezetten szerencsétlenül alakult a nexusa a határon túli magyar vezetők többségével. A tegnapi tanácskozás valójában az első komolyabb jele a magyar-magyar viszony kölcsönös átértékelési szándékának. Ehhez kisebbségi részről előbb nyilván tudomásul kellett venni, hogy - tetszik, nem tetszik - Gyurcsány személyével és a kormánykoalícióval hosszabb távon számolniuk kell. A miniszterelnöknek viszont azt kellett világossá tennie számukra, hogy ő az új kezdet lehetőségét kínálja magyar-magyar ügyekben.

Ami most történik, valójában apró és óvatos lépés a minimális magyar-magyar bizalom újjáépítése felé. E kísérlet nyilván buktatókkal van tele; a bensőségesség és a bizalom hiánya súlyos tehertétel. Kérdéses, hogy a határon túliak értik-e az anyaország kisebbségpolitikájában végbement fordulatot. Hajlandók-e partnerek lenni ahhoz, hogy a pártpolitikai szempontoktól vezérelt támogatási rendszer helyett egy EU-konform regionális fejlesztéspolitika kerüljön előtérbe? Avagy figyelmüket a jövőben is alapvetően az évi 9-10 milliárdos anyaországi pénzek kötik le - akárcsak eddig.

Tetézi a kormányzati gondokat, hogy mindaz, amiről meg akarják győzni partnereiket, egyelőre inkább csak papíron létezik. A reformok részletei nemritkán kiérleletlenek, hatásuk csak később jelentkezik, az új intézményrendszer működése sem zökkenőmentes, sok a tisztázatlan kérdés, és még több az újjal kapcsolatos szinte válogatás nélküli idegenkedés - nyilván ez sem csökkenti a határon túli kételyeket. Amennyiben a tegnapi tanácskozáson sem gyúlt volna nagyobb világosság a határon túli fejekben e reformokat illetően, az komoly gond lenne. Hiszen a pillanat alkalmas a közeledéshez. A dolgok megérettek a változásra, ráadásul mindkét félnek kölcsönösen szüksége volna némi sikerélményre. Arról már nem is beszélve, hogy az utóbbi időben Romániában, Szlovákiában és Szerbiában egyaránt bonyolultabbá vált az ottani magyar pártok helyzete. Vagyis ha úgy vesszük, a szükség és a lehetőség egyidejűleg adódik. Ilyen körülmények között kezd vizsgázni az újjáalakuló magyar-magyar intézményrendszer. Ami egyrészről, persze baj, másrészt viszont lehet, hogy nem is annyira.